Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Lukács Dezső—Vajon Imre: Jegyzetek a Bükk vizeinek állatökológiai és állatföldrajzi viszonyaihoz

inad, negyed és jelen időszaki patakhordalék jellemzi a medret. A patak forrása iszapos, lápos területen szivárog a felszínre, azonban vize kristálytiszta. Az universál indikátor papírral a patak teljes hosszában, km-ként végzett mérések 6 pH értéket adtak. A hőmérsékleti mérések a patak nídegebb felső és melegebb vizű alsó szakaszát állapították meg. A közölt két ;idatsorozat 1 év 1 hónap közötti időszakokban történt mérések eredménye. 1952. október 23-án délelőtt árnyékban: a felső szakasz 8, a középső 10,5, az alsó 11,5 C°. 1953. szeptember 5-én kora délutáni órákban, szintén árnyékban mérve: a felső szakasz 12, a középső 14, az alsó szakasz 15 C°. A forrástói számított mintegy 50 m távolságban, ahol egy névtelen kis csermely folyik bele, J5 C®, A felső szakasz kövei alatt az oxigéndús, hideg vizet igénylő Crenobia alpina új hazai lelőhelyét sikerült kimutatni. Ennek a reliktum fajnak az areálja alig nyúlik túl az előbbiekben említett kis névtelen csermely torkolatánál. Itt jelenik meg először az Euplanaria gonocephala a Crenobia alpina-val kevert 1:1 arányú előfordulásban. A két csermely egyesüléséig szinte lépésről-lépésre átvizsgáltuk a vízbe merülő kövek alját,, és így kiderült, hogy a Cr. alpina az egyedüli planária faj ezen a szakaszon. A Gammarus fossarum-okon kívül a Bythinella austriaca is él ezen-a szakaszon, az utóbbi kizárólag csak ezen a szakaszon. A Crenobia alpina és Euplanaria gonocephala imént említett keveredése megegyezik a Voigt által a Taunus hegységben kimutatott keveredéssel (1904). Ettől kezdve már csak az E. gonocephala van jelen. Az oldalvölgyi szakaszon 60—80 cm-es patakzuhanókon folyik tova helyenként a víz, ez nagy mértékben hozzájárul a víz oxigénnel való telítéséhez. A 30-40 m-ként megismételt gvűitések az E. gonocephala viszonylag gyakori voltát mutatták, hiszen egy-egy nagyobb kő alatt 50— 60 példánv is gyűjthető. A Gammarus-ok ugyancsak tömegesek ezen a szakaszon, valamint a különféle kérész-álcák is. Az itteni szakaszon levő Kaló-kút vize tiszta, alja iszapos, kőzetdarabok nincsenek benne és planáriák sem élnek itt. A Barátvolgyben az 1—1.2 m mély, laza talajba vájt patakmeder iszapos, alján csak kisebb kövek vannak. Ezeken elég gyakoriak az E. gonocephalak. Az oldalvögyi szakaszhoz viszonyítva lényegesen kevesebb azonban a számuk. Ezen a szakaszon a forrástól távolabbi, második hídtól a torkolat irányában mintegy 20 m-re még bőven található ez a faj, ezután előfordulása hirtelen megszűnik, és újra csak a kőbányánál jelenik meg. A híd és kőbánya közötti szakasz medre még mélyebb, 1.4—1.8 m, vize 455,