Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Balogh György: Heves megye népe az 1848—49-es szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjáratában
sen hozzájárultak a poroszlói és a hozzá hasonló esetek ahhoz, hogy az ellenség ne hamarkodja el a támadást. Ez viszont azt eredményezte, hogy a magyar hadsereget a hátra levő időben koncentrálni lehetett, így a kápolnai csata csak február 26-án következett be és alapjában véve nem vált vereséggé. Népi megmozdulások, gerillaharcok voltak más, elfoglalt területen is. Gyöngyösön akkor kezdődtek el, mikor január 21-én elfoglalták a várost. Mikor az ellenség tovább ment Kápolna irányába, akkor megjelent Gyöngyösön egy huszárjárőr, amelynek láttán a nép fellelkesülve örvendezett. A huszárok magukkal vitték a hátramaradt Montecuccoli ezredest és a város polgármesterét, aki segítséget nyújtott az osztrák csapatoknak. A gyöngyösi népnek ez az egyelőre szimpátia-jellegü tüntetése a későbbiek folyamán felkeléssé erősödött. Az osztrák sereg egy része február 10-én fordult vissza Gyöngyösre, hogy a lakosságon bosszulja m,eg a huszárcsínyt. 50 ezer forint sarcot vetett ki a városra, de a gyöngyösiek annak csak egy részét tudták kifizetni, mire az ellenség túszok szedésévei biztosította a hiányzó összeget. A megtorlással február 12-re végeztek és eltávoztak Hatvan felé. Még jóformán ki sem tették a lábukat, ismét megjelent egypár huszár. Most már a lakosság is tisztában volt azzal, hogy mi a tennivalója. Kaszára-kapára kaptak és az ellenséges utóvédet megzavarták. Egypár ellenséges katonát el is fogtak. A városba visszajövet letépték a fekete-sárga zászlót és nemzetiszínűt tettek helyébe. 5 9) A gyöngyösiek ellenállása ezzel még nem ért veget, mert két nap múlva ismét visszafordult az ellenséges csapat. Agyonbombáztatással és szabad rablással fenyegették meg a gyöngyösieket, majd körülfogták a várost, elálltak az utakat, „....csak ál utakon szökdösnek a népek..." 6 0) — jelentette Filo Sámuel esküdt. Az elszökött gyöngyösiek a biztonságot jelentő Mátrába vetették be magukat. Minden bizonnyal ők képezték magvát annak a gerillacsapatnak, amely a későbbiek folyamán a Mátravidéken tevékenykedett és a cári intervenció alatt tartotta rettegésben az ellenséget annyira, hogy megtorlásul maga Haynau rendelte el az elfogott két szabadcsapatbeli gyöngyösi polgár kivégzését. Amint látjuk, a gerillaharcok védekezésből indultak ki, de helyesen, spontán felismerve a helyzetet, támadásba lendültek át. Ahol egyszer elindították a támadást, ott nem volt megállás. Attól kezdve a támadó, megtorló harcot képviselték a szabadcsapatok. Támadó szellemükre mi sem jellemzőbb, mint az Egerbe érkezett győri szabadcsapat kapitányának, Mednyánszky Sándornak Repeczkyhez intézett levele „...A beszállási és élelmezési költségek, melyeket legényeim — kik néhány nap múlva több 370,
