Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

latin nyelvnek még akadtak védelmezői, mégis az 1810-es években mindinkább erőre kapott a magyar nyelv, és 1818-ban az határoztatott, hogy minden tudomány, még a latin nyelv szabályai is magyar nyelven taníttassák. Debrecenben hasonló módon vívta harcát a magyar és a latin nyelv. Az 1795-ben megjelent: ,,A tanítók kötelességéi..." inkább a latin mellett kötötte le magát, sőt egyenesen előírta, hogy „szoros - kötelessége ieszen a tanítóknak, hogy ezen oskolabeli tanítványokkal soha magyarul ne beszéljenek." 1806-ban a magyar nyelv mint önálló tudomány nem taníttatott, csak az 1817-es évektől kezdve kezdett előtérbe kerülni a magyar nyelv, még pedig egészen érdekes módon, elsősorban „a tanári széken, a magyarázatokban", de a tanulók feleletében nem. A kollégiumi oktatás keretében a magyar nyelv ügyének sok pártfogója akadt, számuk különösen akkor nőtt meg, amikor a II. Ratio Educationis (1806.) sem rendelte el a magyar nyelvű oktatást. A nemzeti nyelvnek, melyet az I. Ratio még mellőzött, némi szerepet juttatott ugyan, s a magyar nyelv már külön tantárgyba többi tantárgy nyelve azonban a latin maradt, •sőt a magyar nyelv a grammatikai iskolák részletes tanterve szerint inkább csak a latin oktatáshoz csatolt függelék. Nem gondoskodott ez a Ratio sem a tanítás módjáról, sem a magyar .tankönyvekről. A kollégiumok talán éppen ennek visszahatásaképpen kívántak gondoskodni magyar nyelvi tankönyvekről és megfelelő módszertani munkálatokról is. Debrecenben már 1797ben megemlítik az elöljárók, hogy az olyan nemzetek példájára, melyek az iskolában már anyanyelven tanítanak és írják a szükséges tankönyveket, a protestáns kollégiumok professzorainak is ebben az irányban kell elsősorban munkálkodniok. Ennek az óhajnak megfelelően jelentek meg az ún. debreceni és pafaki tankönyvek, mint a magyar nyelvű tankönyvirodalom úttörő jellegű kezdeményezésének szép példái. Hogy mennyire hiányt pótlók voltak ezek a tankönyvek, mutatja az is, hogy bár Comenius tankönyvei még megújult kiadás-sorozatban jelentek meg, © tankönyvek mellé az igény már új és modern könyveket is követelt. A pataki és a debreceni tankönyvek kiadásában gyorsan váltották egymást az új tankönyvek. Ez a tény is a fejlődés fokmérője, mert az új kiadások mindig számon tartották a nyelvtudomány s a neveléstudomány és a módszertan fejlődését is. Mint jellemző példát idézem erre Szombathy János ABC-jének 1803 -as kiadását. („Az Uj ABC-és Könyvre való Bévezetés.") Bevezetésében külön értekezik Gedike módjáról, „melly szerént Először a Gyermekkel egész Szókat olvastatnak, azután a Tanítók a Szókból a Szó-részeit, vagy a Betűket ki-mutogaty- . 25