Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Kármán műve-e A fejveszteség? (Megjegyzések a XVIII. századi magyar stíluskutatás módszertani kérdéseihez)

módszertani alapokon, hogy reá tudnánk magunkat bízni. A primátus különben is mindenkor a tartalmi kérdéseknek, a kor általános törekvéseinek, végső elemzésben tehát a kor világnézeti problémáinak elemzéséé lesz. A stíluskutatás sem indulhat ki másból, csakis a tartalomból és az írói szándékból. Ha nem ezt teszi, könnyen bizonytalan, sőt veszélyes utakra téved, könnyen cáfolható állításokat kockáztat meg, és így azután hitelét vesztheti. Pedig mint egy sok szempontot figyelembe vevő komplex-módszer része igen értékes segítséget tud nyújtani irodalmi multunk, sőt jelenünk sok problémájának eldöntéséhez, íróink művészetének helyes értékeléséhez. A stílus egy az irodalmi korszak jellegzetes, meghatározó vonásai közül, olyan formai jelenség, melyben a kor irodalmának társadalmilag megszabott tartalma kifejezésre jut. Helyesen tehát csak úgy értékelhető, ha egyes jelenségeit is a kor általános összefüggéseinek keretébe illesztjük be (pl. az idegen szépségek kérdése, az archaizálás stb.)" Feltétlenül figyelembe kell venni ehhez a kor íróinak nyelvszemléletét,. saját nyelvi és stílustörekvéseikre vonatkozó nyilatkozataikat. Történeti stílusvizsgálatunk még elég fejletlen módszerekkel dolgozik. Nagyon fontos volna tehát minél több részlettanulmánynak a megírása. Ugyanakkor szükségünk lenne arra is, hogy a követendő módszerek tekintetében is előre jussunk, és lássuk teendőinket. A két vonalon, részlettanulmányok és összefoglalások vonalán egyszerre való előhaladá? veszélyeit, de ugyanakkor sürgető szükségszerűségét Horváth J. fogalmazta meg a magyar irodalmi népiességről szóló monográfiájában. ,,A tervszerű előmunkálatok hiányát megsínyli minden összefoglalás, viszont összefoglalás megkísérlése nélkül sohasem jutnánk el a további teendők világos kijelöléséig." (i. h. 5. 1.) A feladatot így látom mások és magam előtt: sok részlettanulmány, de közben kísérletek az összefoglalásra, általánosabb problémáknak, köztük módszertaniaknak a felvetése. Ez utóbbi feladatot még akkor is vállalnunk kell, ha vele vállaljuk a hibák elkövetésének a veszélyét is. Még a félig indokolt felvetéseknek is meg van az az előnyük és érdemük, hogy vitát támaszthatnak. A vita, a ,.oenna-csata" az' a forma, melyben a dolgokat tisztázni, a tudományt előrevinni lehet. 319,