Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Kármán műve-e A fejveszteség? (Megjegyzések a XVIII. századi magyar stíluskutatás módszertani kérdéseihez)

volt Fruzina, mint a szemérmes hajnal, kedves, mint a felkelő nap..., mint a bimbójából kifejtődő rózsa.. Vidám, mint az ifjú őz a szabad ligetek közt, megelégedett, mint a bárány a májusi mezőkön... így élt az atyja házánál boldog magánosságban, mint a pusztában a mezei liliom..." Szinnyei Ferenc említett tanulmányában csupán egyes, különösen kedvelt és gyakran előforduló szavakra és a Kármán mondataiban található numerozításra építette föltevéseit és bi• zonyította Kármán szerzőségét A fejveszteség esetében is. Most mi megkíséreltük a bizonyító anyagot jelentékenyen kibővíteni. Hivatkoztunk a mondatok és periódusok arányos felépítésére, a szimmetriára való törekvésre. Találtunk tartalmilag és ritmikallag pontosan egyező mondatot a Fanniban és A fejveszteségben. Azonos törekvést találtunk egy-egy gondolat szentenciózus tömörséggel való megfogalmazására, a zenei hatások kiaknázására. Ugyanannak a művésznek a kezét véltük felfedezni a kisebb egységek nagy műgonddal való megkomponálásában. Vé• gül a protestáns egyházi irodalom nyelvének és stílusának hatását találtuk meg a Fanniban, A windsori erdő ben és A fejveszteségben. Ha ezeket a nyelvi, stiláris bizonyítékokat hozzávesszük a mű tartalmából, az író szándékából levehetett bizonyítékokhoz, akkor — azt hiszem — nyugodt lélekkel mondhatjuk. hogy A fejveszteség csak Kármán József munkája lehet és pedig nem fordítás, hanem az író eredeti alkotása. Ez ut5bbi annál bizonyosabb, hiszen a szerzőséget éppen az által tudtuk beigazolni, hogy Kármán szándékát, Kármán gondolatait és Kármán művészi eszközeit mutattuk meg a töredékben. Most pedig foglalkozzunk az archaizálás kérdésével. Kazinczy az Orpheus első évfolyamában régies helyesírásba öltözteti egyik versét. Kármán A fejveszteségben sokkal mélyebbre megy és valami egészen mást csinál. A helyesírási archaizálásról mint iátékról lemQnd, és egy letűnt magvar korszak nyelvi hagyományait összefüggésükben, rendszerükben újítja fel töredékének párbeszédes részeiben. Felvetődik a kérdés: hova fordulhatott az író, milyen korhoz, ha elhatározta, hogy novellájának nemcsak cselekménvét választja a magyar múltból, hanem nyelvi eszközökkel is a múltba akarja legyökereztetn! témáiát? Tompa ennyit jegvez meg erről: „Nem pontosan, tudományos hitelességgel a XV. század közepének nyelvi légköre ez, hanem homályosabban, általánosabban régi: csak a távoli mult ódon, zord világának sejtetőie. (I. h. 96. 1.) A régi magyarság emlékeiből ekkor ismerték már a Halotti Beszédet Révai Miklós Elegyes verseinek 1787-ben megjelent kötetében közöl régi magyar énekeket, pl. Csáti Demeter énekét Pannónia 310,