Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Kármán műve-e A fejveszteség? (Megjegyzések a XVIII. századi magyar stíluskutatás módszertani kérdéseihez)

Kármán stílusát elemeztem Válogatott Müveinek kiadása elé írt bevezetésemben. (Magyar Klasszikusok, 1955. 46-58. 1.) Ott azt állapítottam meg, hogy legfőbb gondja az arányosság, a szimmetriára való törekvés a mondat, a periódus felépítésében. Mondatait elemezve, a leggyakrabban hármas ritmikus tagolást találunk, de a négyes ritmusú mondat sem ritka. A részek nem szótagszámra nézve egyenlőek, hanem zenei értékükre nézve azonos hosszúságúak. Néhány példa: „Nézz le reám, kísérj mindenütt, légy őrző angyalom." (Fanni IL) „Kellemetes tavasza az első emberi életnek, mint a reggeli álom, eltűnsz!" (VI.) Ugyanezt az arányos mondatfelépítést találjuk meg A fejveszteség elbeszélő részeiben is. „A kő grádicsokon csattog a kard, pereg a sarkantyúk kereke, zajog a kísérő sokaság, az asszonyi sereg sopánkodik." (169. 1.) „Zongor szótalan, de nem illetődött; komor, de nem szomorú; inkább a szokás és a példa által elragadtatván megháborodott, de meg nem indult." (169. 1.) „Egy terepély cserfa állott az udvarban felségesen; a felhőket fenyegette koronája, és embernyomokat és századokat látott már maga mellett elmúlni." (1-74. 1.) Ezen a lapon találunk egy olyan mondatot, amelynek tartalmilag és ritmikailag is pontos megfelelőjét ismerjük a Fanni III. részéből. Ez az egy mondat elég volna Kármán szerzőségének a bizonyítására, hiszen ez mutatja meg Fanni és Fruzina lelkirokonságát is. Ezt a két gyöngédlelkű nőalakot ugyanannak a költőnek a keze formálta ki, és csoda-e, ha legalapvetőbb tulajdonságuk is azonos ritmusú mondatban nyer kifejezést. íme, a két mondat egymás mellett: A Fanniban: „Ha az éj titkokkal teljes árnyéka beteríti a földet, midőn a természet elszenderedett és innepel — akkor támadnak fel leghatalmasabban érzései..." A fejveszteségben: „Mikor az éj beborult, midőn az elszenderedő természet óhajtozását szeretettje után jobban felgerjesztette, itt öntött ki sok könnyeket emlékezetének." Kármán prózájának jellegzetes sajátságaként állapítottuk meg továbbá, hogy egy-egy gondolatot szentencíózus tömörséggel tud megfogalmazni. Pl. „Nem élt az, aki szeretet nélkül élt", (XX.) vagy „Az értelem minden okos lélek örökös jussa" (Az Uránia Bevezetése). A fejveszteségben is találunk hasonló velős, tömör megállapításokat., amelyek az előbbiekhez hasonlóan erőteljesek, csattanósak és ritmikus hangzásúak. Pl „Könnyű az emberi szívnek egy indulatból más ellenkezőbe az általmenetel." „A szomorú képek által mozdúlásba hozatott szív hamar elragadtatik az örömre..." (169. 1.) „Jól tudta ez a ravasz, mely hamar tüzet fog csak egy elejtett szikra is a száraz 308,