Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

gálatjoktól farbarugott katonák, vagy vagyonjokkal együtt hivatalokot is elgazdálkodó Tiszttartók és valamelly seholegyházáról került szarka varjú hozta Idegenek" tanítsák a magyar nyelvet. Valóban ez volt a helyzet a legtöbb iskolában! Készületlen, a pedagógiai tudományokban járatlan, a nyelvtani ismeretekben fogyatékos .és kulturális érdeklődéssel alig rendelkező mesterek tanítottak sokhelyt. A földbirtokos Cserey Farkas osztályérdekeit is szem előtt tartó írásában természetesen osztályának véleményét hangoztatta, amikor azt írta, hogy a nép nevelése, és így az iskola fenntartása a földesúr érdeke is, hogy legalább olyan alapismerettel rendelkezzék a falu népe is, ami szükséges termelési munkájának jobb elvégzéséhez. Ugyanakkor kénytelen megállapítani, hogy ,,nintsen Hazánkban semmi ollyas tanítás módgya," melly szerint ezen hivatalra (az iskolai oktatásra) alkalmatos emberek neveltetnének." Azt is kénytelen megvallani, hogy — s most átadjuk neki a szót — ,,igazán megvallva, a mostani Falusi Mesterség szegényetske sors." 5

3Perlaky Dávid előbb említett munkájában még konkrétebb adatokat közöl a magyar pedagógus erkölcsi és anyagi helyzetéről, illetőleg elhanyagolásáról: „Nálunk Magyar Országban eggy béresnek vagy házi inasnak gyakran tisztességesebb fizetése, s több becsülete van, mint a pedagógusnak." Kiss János, ,,a Soproni Magyar Társaság" megalkotója ,,A Magyar Nyelvnek Mostani Allapotjáról, kimívelhetése Módjairól, Eszközeiről" című, s főleg Jenisch alapján írt munkájában feladatnak jelölte meg, hogy „a magyar nyelvnek az Oskolákban nagy szorgalmatossággal való tanítását is kell óhajtani". Ennek a feladatnak, illetőleg óhajnak a teljesítése azonban akadályokba ütközött. Teleki László ,,A Magyar Nyelv elé Mozdításáról Buzgó Esdeklései" (Pesten, 1806.) című értékes írásában azi is feltárta, hogy anyai nyelvünk pallérozásának egyik legnagyobb akadálya „oskolai állapotunknak közönségesen rossz karban való léte." Megdöbbentő anomáliákat sorol fel. Az iskolákra semmi gond, a tanítók nem jól választtatnak, nem jól ,,formáltatnak." Ahol értelmesebb nevelők tanítanak, azok sem a magyar nyelvi nevelés pártfogói, hanem a deák nyelv védelmezői, és a latin nyelvnek» könyv nélkül való tanulásával „terhelik a szegény paraszt gyermekeket." Ugyanilyen állapotban vannak a kisebb városi iskolák is. Ezekben sem tanítanak „jó móddal készült pedagógusok." Hogy a falusi iskolákban uralkodó viszonyokat egészen életközelségben szemléltessem, egy halotti prédikációt idézek meg tanúként. Kozma Gergely unitárius pap egy anya feletti halotti beszédében arról elmélkedett, hogy az anyák21