Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Horváth Tibor: Észrevételek a a fonéma problémájához

vei foglalkozik. Ez természetes is; részben azért, mert ez a nyelv hangzós oldalának, a nyelvi burok tanulmányozásának alapkérdése, részben pedig azért, mert a gazdag irodalom ellenére sem sikerült még ma sem megnyugtató határozottsággal választ adni arra a kérdésre, bbgy mit nevezünk fonémának, és mi a fonéma funkciója az emberek közötti érintkezésben. Ha egy s«ót kiejtünk és megkérünk valakit, aki teljesen járatlan a fonetika területén, sorolja fel, milyen hangokból áll a kimondott szó, akkor ezt a feladatot rendszerint minden nehézség nélkül oldja meg. Megközelítő pontossággal össze tudja számolni anyanyelvének vagy az általa ismert nyelvnek a hangjait is. De ha ezeket a hangokat pontosabb fonetikai vizsgálatnak vetjük alá, azt tapasztaljuk, hogy egymástól való elkülönítésük már sokkal nagyobb nehézségbe ütközik. Először is meg kell állapítanunk, hogy minden nyelvben nagyon sok különböző hang van. Nem tökéletesen azonosan ejti ki például az ,,ember" hangsor hangjait a gyermek, a nő, az idősebb férfi stb., de még ugyanaz a személy sem, ha hangosan vagy halkan, nyugodtan vagy izgatottan stb. ejti ki. Akusztikailag egészen különböző lesz az „ember" hangsor kiejtése a beszédhelyzettől függően is, például: „Ember" — ez a szó büszkén hangzik!" vagy ,,Milyen ember az, aki védtelen gyermeket és asszonyokat akar gyilkolni!" vagy „Ember kell ahhoz!" vagy „A becsületes ember létszükséglete a munka." Ha a hangszín és hangmagasság különbségeitől eltekintünk is, akkor is nagyon sokféle hangot különböztethetünk meg, például a disz, dús, dél, dől, dal szavakban azt látjuk, hogy ugyanaz a [d] hang minden szóban kissé különbözik egymástól, ugyanis az utána következő magánhangzótól függően más és más helyen képezzük a szájüregben az akadályt. Ugyanígy különbözik az orosz nyelvben a necHH és nymcr szavak [pl hangja, az utána következő illabiális (e), illetőleg labiális [u] miatt. Tehát azt tapasztaljuk, hogy egy hang kiejtésére a mellette álló más hang kisebb vagy nagyobb hatást gyakorol.

4 Az ilyen különbségeket a legtöbb. esetben csak a kísérleti fonetika pontos eszközeivel mérhetjük le, de szép számmal vannak olyan esetek is, amikor mindenféle mérőeszköz nélkül, egyszerűen a fülünk segítségével is felfoghatjuk azokat. Mérőeszközök nélkül sem nehéz például megállapítani az (n) hang különbségét a nem és a senki, vagy a hang szóban. Ugyanígy füllel felfogható, hogy az orosz STOT szóban az e hangot nyíltabban ejtjük ki, mint az sth szóban. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy úgyszólván végtelen sok különböző hang van. Természetesen a fonetikának nem kell 281