Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

gondolkodok?" Révai felfogta a „gondolkodok" ragozási formában rejlő célzást, s feleletül az ikes igékről vallott nézetei szerint így vágott vissza: „Én az egész grammatikában mindenütt gondolkodom." 5

0 Verseghynek Adelung alapján is vallott az az elve, hogy a helyes nyelvhasználat normája elsősorban az élő nyelv, ösztönző hatással volt abban a tekintetben az iskolai oktatás munkájára is, hogy felhívta a figyelmet arra, mennyire fontos nevelői feladat az élő nyelv ápolása. Révai a nyelv történeti szemléletére, Verseghy felfogása pedig az élő nyelv megfigyelésére nevelte nyelvtudósainkat és pedagógusainkat. Munkásságuk ebben a tekintetben kiegészíti egymást. A nyelvművelés gondolata és gyakorlata különösen Kazinczy Ferenc elveiben és gyakorlatában vált e korszak fontos kérdésévé. Kazinczy elsősorban az író, a stiliszta szemével a nyelv „sokszínűségében" látja a nyelvművelés legfőbb célját: „A nyelv annál tökéletesebb s elkészültebb, minél több mértékével bír a sokszínűségnek" — írja „Orthologus és Neológus nálunk és más Nemzeteknél" c. művében. (1819.) ö elsősorban azokat a módokat és eszközöket kereste, amelyek a nyelvnek „erőt s szépséget" adnak. Ezeket a módokat és eszközöket keresi és műveli ki a neológus, mert a nyelvet „szűknek és czéljaira el nem készültnek" tartja, új szókkal gazdagítja a nyelvet, de e módok és eszközök keresésében és művelésében hasznos útmutatásokat ad az orthologus is: figyeli a nyelvszokást és a grammatika útbaigazításait is. Ezért összegezi így tételét Kazinczy: „Jól és szépen az ír, a'ki tüzes orthologus és tüzes neologus egyszersmind..." * * * A továbbiakban megvizsgáljuk, hogyan végezte e korszak iskolája nyelvi nevelési munkáját, hogyan folyt a magyar nyelvtan tanítása, milyen volt az iskolában folyó nyelvművelő munka, milyenek voltak az objektív feltételek, milyen állapotban voltak az iskolák stb., stb. 1792-ben a Helytartótanács elrendelte, hogy a magyar nyelvnek mind a grammatikai, mind a humanista osztályokban heti két-két óra jusson. Az 1792. évi VII. t.-c. azonban nem kapott érvényt, végrehajtása nem ment simán, a latin nyelv uralma tovább tartott. A Mindenes Gyűjtemény vádlóan jegyezte meg, hogy a falusi és városi apróbb iskolákban a „Deák nyelvnek tanulásával gyötrettetnek a szegény tanuló gyermekek, még pedig sok helyeken tsak holmi jött-ment oltsó Mesterek által." 5

1 Ugyanez a lap 1790-ben örömmel adta tudtul olvasóinak, hogy „a Pozsonnyi Semináriumban a Nevendék Papok a közön2 19