Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Ambrus Lászlóné: Légzési gyakorlatok jelentősége a testnevelésben
datosan feljavított lélegzetvétellel a szervezet segítségére. A feljavított lélegzetvételt légzési gyakorlatokkal idegezzük be. Azt a folyamatot, amely légzéskor szervezetünkben végbemegy, a következő idézettel világítanám meg: ,,A légzés lényege az oxigén és széndioxid kicserélődése a vér és a légköri levegő, illetve a vér és a szövetek között. Ez a folyamat az egyes gázok feszültsége közötti különbségek kiegyenlítődésén alapszik." (Dr. Went István: Élettan. Debrecen, 1946.) Minél mélyebb a légzés, annál jobb az 0 9 ellátás. A fokozott légzés következményeképpen azonban a vérkeringési szervek működése is megnő, hiszen a felnövekedett mennyiségű 0 2 elszállításához fokozott mennyiségű vér szükséges. A vérkeringési szervek fokozottabb teljesítményre való serkentése tovább növelhető fizikai mozgás útján is. A légzés és mozgás viszonyát ugyanis dinamikusan, egységben kell szemlélni. A fizikai mozgás következményeképpen ,,...a sejtekben bizonyos anyagok keletkeznek, amelyek belőle kidiffundálnak és a közvetlen környezetében lévő elzárt hajszálereket kinyitják, a nyitottakat pedig kitágítják. Ezért van az, hogy amíg nyugvó izomban a nyitott hajszálerek száma négyzetmilliméterenkint 31 és 270 között ingadozik, addig munkában az 2500-ra emelkedik. Ezen kívül az egyes hajszálerek átmérője a működő szervekben kétszer akkora, mint a nyugvóban. Ennek megfelelően, a működő szervek oxigénellátása jobb is." (Dr. Beznák Aladár: Orvosi élettan, Budapest, 1938. VIII. fejezet, 308. old.) Megállapítható tehát, hogy a sportemberek eredményes munkájukat csak sok gyakorlás révén elért automatizált mozgással és helyes légzési gyakorlattal automatizált helyes, gazdaságos légzéssel biztosíthatják. Érdekes, hogy az évezredes múltra visszatekintő atlétikában a légzéssel kapcsolatban komoly adat nem maradt fenn. Legfeljebb csak feljegyzésekből következtethetünk arra, hogy a görög atléták rendkívül erős tüdővel rendelkeztek. Egyik ilyen feljegyzés Isidorustól származik, miként azt dr. Mező Ferenc „Äz olympiai játékok története" c. könyvének 36. oldalán idézi a stadion nagyságának megállapításával kapcsolatban: ,,A hagyomány szerint Hercules állapította ezt meg először s nagyságát azzal a távolsággal határozta meg, amelyet ő -maga egy szuszra meg tudott tenni s azért nevezte el stadium-nak, mivel a végén lélegzetet vett s egyben meg is állt." Ha meggondol. juk, hogy a stadion 192.27 m. hosszú, mai tapasztalataink alapján ez szinte hihetetlen teljesítmény. 254