Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

Irásmódgyát, eggy szokást, eggy Dialektust nem hozunk be, és eggy kitisztított és válogatott jó szótárunk nem leszen, eggy bizonyos Nyelv Tanító Tudomány nem állíttatik fel mindenütt, a mellyet minden tartozzék követni." A grammatika magyar terminológiájának megteremtése, illetőleg magyarítása is sokat köszönhet e korszak nyelvi törekvéseinek. Nemcsak a magyar nyelvtanok lapjain jelentek meg a magyar műszavak, hanem a latin és görög nyelvtanokban is. Márton István pl. görög és latin nyelvtanaiban (1794, 1795) magyar „tudományszókat" használt, sőt annak a kívánságának is hangot adott, hogy a „tudományszókat, akár Deák, akár Görögök legyenek azok mind edgyul edgyig Magyarra kellene fordítani, ezen ítélettételemet kész vagyok akár magányosann, akár közönségesen, akár szóval, akár írással is oltalmazni." Nyelvtani műszavai közül több ma is él." 4

8 Ebben a korszakban példaadó a tudománynak az élettel valószoros kapcsolata. A lassan elmélyülő és eredményeiben igen jelentős magyar nyelvtudományi irodalom is sokat törődött a gyakorlati célokra felhasználható kérdések felvetésével és megoldásával. Nyelvtudósaink, — köztük a legnagyobb, Révai Miklós — elméleti tudományos munkásságuk mellett fontos feladatuknak tekintették az iskolai nyelvi nevelés és oktatás gyakorlati célkitűzéseinek szolgálatát is. Révai nagy művében [Elaboratior Grammatica Hungarica I. 1803, II. 1805, III. 1908 (Simonyi kiadásában)] tudományos rendszerezést kapunk. E mű megírásával célja volt „a Magyar Nyelvnek igaz tulajdonságát és belső valóságát.... világosabban megfejteni, hogy Nemzetünknek egyszer valahára egy tökéletes Grammaticája lehetne". (Révai véleménye Kapuvárv Antalhoz írt levelében: írod. tört. Közi. 1925. 102.) De ugyanakkor nyelvi könyveket szerkesztett a magyar iskolák számara is. (Pl. A magyar nyelvnek helyesírása, Buda, 1778. stb.) Révai Miklós nyelvtanainak megszerkesztésében, illetőleg megírásában igyekezett a legjobb magyar nyelvtanírói erényeket is egyesíteni, ahogyan Barna Ferdinánd írja: „Gondos figyelemre méltatott mind a két testvérhazában felmerült nyelvtan-írási jelenséget, a milyenek voltak a debreceni nagy grammatikán és a Verseghy dolgozatain kívül más kisebb írók, sőt az ezeket megelőzött Corpus Grammaticorum íróinak dolgozataik is, melyekre esetről-esetre több ízben hivatkozik is, helyeselvén, ami bennük helyes, elítélvén, ami bennük rossz volt." 4

9 Kár, hogy a stilisztikai vonatkozásokban annyira gazdag „A Magyar Deákság, Második kötet, mellyben A' Magyar Szép 2 Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve 17