Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Szokodi József: A marxizmus—leninizmus főiskolai oktatásának néhány módszertani problémája

Hasonló figyelmet kell fordítani az előadónak arra is, hogy előadását a résztvevő hallgatók szakmai profiljának megfelelően állítsa össze. Az előadásnak — jellegét tekintve — feltétlenül tükröznie., kell, hogy a természet, vagy a társadalomtu* domány szakosoknak szól-e. S amíg az előző esetben az igazoló példák zömét a természettudományok köréből meríti, az utóbbiban irodalmi, művészeti, történelmi példákat vesz alapul. így az előadás sokkal megkapóbb, sokkal közvetlenebb lesz, mert a hallgatók saját szakmájuk területéről hozott példákon keresztül is igazolva látják a marxizmus-leninizmus egyes tanításainak tudományosságát. (Erről a kérdésről Mózes Tibor elvtárs a ,,Tájékoztatóbban hasznos cikket közölt. 2) E cikk nem tartja feladatának a maoista-leninista szemináriumok módszertani elemzését. A szemináriumok módszertani profilját általában az előadáson alkalmazott módszerek határozzák meg. Azonban ezek mégis gyökerében mások, mint az előadás módszerei, s éppen ezért helyes, ha ezzel a kérdéssel külön és alaposan foglalkozunk. A szeminárium — eltekintve a véleményem szerint idejétmúlt anyagkövető szemináriumoktól nem tartalmazhatja mindazokat a kérdéseket, amelyekkel az előadás foglalkozott, hanem csak azokat, amelyek a párt történetének legalapvetőbb kérdéseit tartalmazzák s így következésképpen, amelyeken keresztül a legkézenfekvőbben tudjuk bizonyítani és megértetni a társadalom s a munkásmozgalom dialektikáját, a pártnak a tudományos világnézeten alapuló jogos, igazságos harcát, a proletárdiktatúra és a szocializmus elkerülhetetlen győzelmét az egész világon. Ezen túlmenően a jó szeminárium alapvető követelménye az őszinte hangulat a vezető és a hallgatók között, amely erecfményesen segíti az egyik igen fontos módszerünket, az egyéni meggyőzés érvényesítését. Ha ez a hangulat hiányzik, bármilyen módszer formálissá, eredménytelenné válhat. Ha ez a hangulat nincs meg, akkor a hallgatók megtanulhatják ugyan az anyagot, de az nem válik igazi meggyőződésükké. Ez a néhány felsorolt probléma is azt mutatja, hogy előadásainkon van még javítani való, hogy a módszerekről folyó vita nem talajnélküli, hanem oktató-nevelő munkánk állandó javításának szerves részét képezi. Jegyzetek: 1 Felsőoktatási Szemle 1955. január. 2 Tájékoztató 1955. január. 215