Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Szokodi József: A marxizmus—leninizmus főiskolai oktatásának néhány módszertani problémája

pos ismerete, amely nem csupán az előadandó anyag ismeretére korlátozódik, hanem annál sokkal többet ölel fel. Ez a kezdő előadóra is feltétlen érvényes. Ha ez az ismeret megvan, akkor meg lehet kezdeni azt az utat, amely végül a szabadon tartott előadásokba torkollik. Hogy valaki idáig eljusson, ahhoz véleményem szerint a következő lépcsőfokok megtartására van szükség: 1. legalább 4—5, vagy még ennél több előadás szó szerinti leírása és sző szerinti elmondása. Ezeken az előadásokon az előadó először is levetkezi magáról a feszélyezettséget, a lámpalázt, közvetlen kapcsolatba kerül a hallgatóságával, beidegzi magának a rendelkezésre álló idő alapján az előadás ütemét, megismerkedik és megbarátkozik saját hangjával, amely először egy kicsit talán idegen is neki, s mivel az elvi elkalandozások, vagy eltévelygések elejét vette az előzőleg megvitatott szóról-szór:* leírt előadás, foglalkozhat olyan problémákkal is, mint a hangszínezés, gesztikulálás, a hallgatóság állandó szemmel tartása stb. Egyszóval ez az az időszak, amikor az előadó a legapróbb műhelytitkokba behatol. Kezdésnél feltétlenül szükséges az is, hogy az előadó otthon legalább kétszer felolvassa az előadását. 2. Amikor az előadó ezen az első fázison túljutott, — amelynek időtartama ugyan az előadók szerint változhat — meg lehet kezdeni a fokozatos áttérést a szabadon tartott előadásra. Néhány elődást az előadó úgy dolgozzon ki, hogy az elméleti fejtegetéseket szórói-szóra leírja s a történeti részeket csak vázlatosan. Ez talán az az időszak, amely legalkalmasabb szabadon megfogalmazott mondatainak statisztikailag is pontos formába öntésére. Ha első ízben kísérlete nem is jár a legteljesebb sikerrel, még mindig nem esik súlyosabb hiba, mert ez a történeti s nem az elvi kérdések fejtegetése közben történt. Ezután fokozatosan rá lehet térni az elvi kérdések vázlatszerű kidolgozására is. Először csak egy-két helyen s utána a vázlatos helyek arányát egyre inkább növelni lehet s így az előadó fokozatosan eljut az egyszerű vázlatról tartott előadáshoz. Mindez természetesen nem áthághatatlan szabály, mert vannak olyan oktatók, akik tanulmányaik, a mozgalmi munka végzése közben olyan előadói készséget, rutint fejlesztettek ki magukban, hogy jó marxista-leninista előadás megtartása nem okoz nekik különösebb nehézséget. Viszont vannak — és nem is sokan — akiknek mindez nem kis nehézséget jelent, akiknek éppen az első előadások adhatnak biztató, vagy reménytelen előadói perspektívát. Éppen ezért kell a tanszékeknek különös gonddal foglalkozni az új előadókkal. 212