Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Szokodi József: A marxizmus—leninizmus főiskolai oktatásának néhány módszertani problémája

ezt az utat követjük, egyesekben az a vélemény is kialakulhat, hogy lemásoljuk és ráerőszakoljuk Magyarországra a szovjet viszonyokat. Vagy pl. ha az előadás a párt lenini sajátossá­gaival foglalkozik, lehetetlen, hogy a lenini elvek alapján ne elemezze azt, hogy a Magyar Dolgozók Pártja hogyan tölti be az élcsapat szerepét stb. Ha ezt nem tesszük meg, akarva nem akarva, a lenini elveket speciális orosz jelenségként tüntethet­jük fel, amelyek más kommunista pártok számára nem érvé­nyesek, akarva nem akarva pártunk forradalmi lenini sajátos­ságait elködösitjük hallgatóink előtt s lehetetlenné tesszük, hogy megismerjék pártunk dinamikus, forradalmi lényegét, va­lamint azt, hogy a világ összes kommunista pártjainak felépí­tését, tevékenységét e lenini elvek alapján értékeljék. A marxizmus-leninizmus oktatása azoknak az objektiv társadalmi törvényszerűségeknek, a munkásmozgalom szem­pontjából azoknak az elméleti általánosításoknak az oktatása, amelyek általános nemzetközi érvénnyel bírnak. A marxizmus­leninizmus ilyen tanításainak Magyarországra is vonatkozó kö­telező alkalmazásait ha magyarázat nélkül hagyjuk, többek kö­zött azt is jelentheti, hogy ezeket a tanításokat egy ország gaz­dasági és politikai keresztmetszetébe gyömöszöljük bele, egyet­len ország gazdasági és politikai fejlődésének speciális elméle­tévé torzítjuk. Nézzük a második esetet. A marxizmus-leninizmus nemzet­közi érvényű tanításainál — ha e tanítások helyességét egy or­szág, így hazánk fejlődésének tükrében vizsgáljuk — feltétle­nül figyelembe kell venni az adott ország történeti, fejlődésbeli sajátosságait. Ha pl. a termelőszövetkezetekről van szó, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezésének .egyetlen lehetséges útjáról, itt többek között azt is látni kell, hogy egészen más a magyar parasztság pszichológiája, mint amilyen volt a szovjet parasztságé 1929-ben, s más gazdasági helyzete is. Jellemző a mi parasztságunkra is általában, mint ahogy Nyugat-Európa parasztságára, hogy „...éveken át kuporgatta a pénzt, hogy egy darabka földet vásárolhasson... és érthető,, hogy nem akar tőle megválni..." (Sztálin: A leninizmus kérdései. Szikra. 1953. 355­356. old.) Ugyanakkor, 1945-ben a földet nem nacionalizál­tuk, hanem a kiosztott föld a juttatottak saját tulajdonába ment át. A Szovjetunióban azonban ahol „...megszűnt a föld magán­tulajdona, a paraszt nem csügg a földjén olyan szolgai ragasz­kodással..." s így érthető, hogy a szovjet parasztságnak a kol­hozokba való belépése egészen más, sajátos viszonyok között történt. (Ugyanott.) Persze, ez csak egy része a felvetett prob­lémának, de ez is elég ahhoz, hogy lássuk, mennyire felszínes 210

Next

/
Thumbnails
Contents