Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Szokodi József: A marxizmus—leninizmus főiskolai oktatásának néhány módszertani problémája

jük félre a „másodlagost", a szemináriumot. Azonban meg kell vallani, hogy az ilyen „jóindulatú" javaslatot gyakran a következő megfontolások alapján teszik: marxizmus-leninizmusból főiskolai tankönyv nincs. A hallgatók ezért, hogy a szemináriumra jól fel tudjanak készülni, rá vannak kényszerülve a különböző marxista könyvek jegyzetelésére, ami szabad idejük jelentős részének lekötését jelenti s így gátolva vannak abban, hogy szaktárgyukat még alaposabban tanulmányozzák. Legyenek csak előadások, s így több időt tudunk nekik biztosítani szakmájuk mélyebb elsajátítására. Különben is az előadások bőséges anyagot nyújtanak ahhoz, hogy politizálni tudjanak, ha erre éppen elhatározzák magukat. Mondani sem kell, hogy ez a felfogás mennyire a marxizmus-leninizmus főiskolai oktatása lényegének meg nem értését jelenti, nem is szólva az olyan javaslatokról, amelyek a marxista oktatás egészen szük keretekbe való szorítására irányultak.

1 Mert mit jelent a marxizmus-leninizmus főiskolai oktatása? Azt jelenti, hogy hallgatóinkat, a holnap pedagógusait úgy neveljük, hogy azok magukévá tegyék a marxizmus-leninizmusnak a társadalom objektív fejlődéstörvényeiről szóló tanait, hogy megértsék a szocialista társadalom elkerülhetetlen győzelmét az egész világon, hogy a szocializmus építésének szilárd, elvhű harcosai legyenek. Kalinin mondja: „A kommunista nevelés alapvető és legfontosabb feladata az, hogy osztályharcunknak megadja a maximális segítséget." (A kommunista nevelésről, Szikra 1951. 84-85. old.) A proletárdiktatúra győzelme nemhogy nem szünteti meg a volt kizsákmányoló osztályok és az uralomra jutott proletáriátus közötti osztályharcot, ellenkezőleg, még jobban kiélezi, még elkeseredettebbé teszi azt. Az osztályellenség mindent felhasznál, anyagi, politikai és ideológiai téren egyaránt, hogy eltántorítsa a tömegeket a szocializmus építésétől, hogy egyesek jóhiszeműségét, vagy éppen megvesztegethetőségét kihasználva, ártson proletárdiktatúránknak. Ebben a helyzetben mi, oktatók nem árthatnánk jobban semmivel, mint azzal, hogy lebecsülnénk a marxizmus-leninizmus alapos oktatásának jelentőségét, amellyel hallgatóinkat is politikai vakságra, az osztályharcban a proletariá tus szempontjából használhatatlan „tanítócskák" szerepére kárhoztatnánk. Nem lehet vitás egy pillanatra sem, hogy ha mi valóban olyan pedagógusokat akarunk nevelni, akik munkájukat alárendelik az osztályharc, a proletárdiktatúra érdekeinek, akkor oktató-nevelő munkánkat is ez a célkitűzés hatja át, akkor oktatónevelő munkánkat is úgy végezzük, hogy az egybekapcsolód206