Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Szőkefalvy-Nagy Zoltán: A helyes anyagszemlélet kialakítása az általános iskolában

kulása életkori sajátosság lenne, akkor nem lett volna szükség Lomonoszov és Lavoisier munkájára, minden 12 éves gyermek eljutott volna az anyagmegmaradás törvényéhez és Demekritos és Dalton nélkül is az atomisztikus világkép kialakításához. 3. Láthatóan tagadja Piaget a nevelés különböző tényezőinek szerepét a gyermek fejlődésében, pedig nyilvánvalóan a megállapítások azt tükrözik, hogy a vizsgálat idejében, az illető országban a sok nevelő, befolyásoló tényező hatására milyen világkép alakult ki. 4. A fokozatokat megváltozhatatlanoknak tartja, utalást sem tesz ugyanis arra, hogy a nevelésnek valamilyen serkentő vagy gátló hatást tulajdonítana. A nevelés szerepének elhallgatása, tagadása rámutat arra is, hogy a burzsoá pedagógia nem is tekintette feladatának az anyagszemlélet kialakulásának segítését, előmozdítását. Ennek a társadalmi rendszernek nem érdeke ugyanis a helyes világnézetre nevelés. A pedagógus legjobb esetben jóindulatú szemlélője a gyerekek „ösztönös" anyag-fogalom fejlődésének. A Horthy-korszak oktatását irányító pedagógusoktól a „jóindulatú" szemlélői címet is meg kell tagadnunk, ök ugyanis nemcsak szemlélői voltak, hanem aktívan is közreműködtek, de nem a helyes anyagszemlélet alakítása, hanem annak mellékvágányra való tolása érdekében. Már a legfiatalabb kor kifogyhatatlan „Miért" kérdéseire előre megfontolt valótlanságokat válaszoltak. Csak néhány példát hozok fel az 1936-ban kiadott, legelterjedtebben használt elemi népiskolai tankönyvekből. (Szt. István Társ.-kiadás.) Az aggteleki cseppkőbarlangról írva, a IV. osztályos tankönyv meg sem említi sem azt, hogy hogyan képződött, sem a barlang anyagáról nem ad a tanulóknak felvilágosítást. „A barlangban — írja — oszlopok megszámlálhatatlan sokasága, óriási, cukorsüvegalakú sárgás kövek és más efféle kővé vált csodák váltakoznak." A „csoda" szó itt kevésbé veszélyes, bár nem mozdítja elő a helyes anyagszemlélet kialakulását. A dobsinai jégbarlangról szólva azonban a csoda már természetformáló, titokzatos erőnek mutatkozik, amelyen csak csodálkozni és amelytől félni lehet, de megismerni, ezt az erőt önmagunk hasznára fordítani nem lehet. „Elcsodálkozunk — írja — Isten hatalmas bölcsességén, aki ezt a csodát idevarázsolta." A mai negyedikeseknek ezt a magyarázatot adni lehetetlen lett volna, hiszen ők már tudják, hogy mindennek megvan a maga természeti oka. Azokat azonban, akiknek ez a tankönyv készült, többé-kevésbé kielégítette ez a magyarázat. Azt nevelte beléjük 191