Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Vajon Imre: A főiskolai állattani gyakorlatok nevelő hatása

nak kell a szervek között eligazodni. Ez pedig fokozatosan kifejlesztett alapos megfigyelés nélkül lehetetlen. Egy szervrendszer kiboncolásakor (pl. tápcsatorna) tekintettel kell lenni más szervek helyzetére is. Boncolás közben tehát szükség van a figyelem nagyfokú megosztására és koncentrálására. Hogy a gyakorlatokon a hallgatók megfigyelőképessége, ügyessége és önállósága, munkaszeretete, aktivitása stb. menynyit fejlődik, azt az egymás után következő gyakorlatokon lehet szépen lemérni. Az első gyakorlatokon, amikor még nem rendelkeznek kielégítő boncolási technikával, több hiba fordul elő. Később ezek a hiányosságok fokozatosan felszámolódnak. Nem lényegtelen megjegyezni azt, hogy növendékeink szempontjából jobb lenne nagyobb állatok (madár, emlős) boncolásával kezdeni a gyakorlatokat. Mi azonban az állatvilág törzsfejlődését figyelembe véve, alacsonyabb fejlettségű állatokkal kezdjük a boncolásokat, amelyek kisebbek, így boncolásuk nehezebb. A tudományosságnak viszont így teszünk eleget, ami indokolt. Az anatómiai gyakorlatokon is az önállóságra való nevelés érdekében a gyakorlatvezető segítsége m,ind jobban háttérbe szorul. Majd átadja helyét a jó megfigyelőképességgel rendelkező és önálló munkára képes hallgatóknak. A jól kihasznált típustani gyakorlatok a materialista gondolkodáson kívül neveinek a figyelem megosztására, ügyességre és kitartó munkára. A világon megközelítőleg másfélmillió állatfaj él. Hazánkban és közvetlen környékén ebből kb. 30.000 található meg. E sok állat között csak akkor tudunk valamiennyire is eligazodni, ha törzsfejlődéstani szempontok szerint rendszerezzük őket. A rendszertani gyakorlatok célja a jelentősebb állatfajok gyakorlati megismerése és rendszerbe foglalása. E feladatot állatfajok bemutatásával és meghatározásával valósítjuk meg. Az állatok rendszertani hovatartozandósága megállapításának egyik módja a határozás. Az analízis módszerének elsajátításában fontos lépést jelent az állatok meghatározásának pontos tudása, mert ez a megfigyelőképességet fejleszti igen nagy mértékben. Felsőoktatásban a kutatástól át kell venni azt az utat, amelyen a tudományok eredményeikhez eljutnak. Ennek az útnak egyik szakasza az, hogy a hallgató megtanulja az önálló fajhatározást. Az első év végére el kell érni azt, hogy képesek legyenek határozókönyv segítségével önálló határozásokra. (Természetesen csak bizonyos határok között, hiszen egyes fajok meghatározása még szakember számára is nehéz feladat.) A határozásba úgy vezetjük be hallgatóinkat, hogy először a 184