Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

használatban, a formás és művelt stílus kialakításában, illetőleg megszerzésében is, ennek a korszaknak írói is világosan látták. Igen érdekes momentum e korszak nyelvi érdeklődésű iro­dalmában egy jó magyar grammatika igénylése is. A Mindenes Gyűjtemény már 1789-ben azt írta, hogy „minékünk most eggy hosszas, egészen meg-győző Grammatikára volna szüksé­günk.." 4 0 Aranka György is társadalmi igényre kívánt „jó Ma­gyar Grammaticát, vagy Nyelv-Mestert." 4 1 Nagyon sok megnyilatkozás beszélt arról is, hogy a nyelvi műveltség fejlesztése és mélyítése nem képzelhető el nyelvtani ismeretek nélkül, azaz grammatikai iskolázottság nélkül. Már ez a korszak hirdette, hogy a grammatikai vétség és stilusdisztelen­ség édestestvérek, s a grammatikai helyesség és stílusdísz együtt követelmény. Ezért hirdette Döbrentei Gábor is, hogy az író ,,a grammatikai határ mezejének megjáfása előtt nevét nyomtatott írásban ki ne merje tenni." 4 2 Beregszászy Nagy Pál is megerő­sítette, hogy a nyelvtan a helyes gondolkodásra való nevelés alapiskolája, a gondolat és stílus helyességének előfeltétele, a szépen szólásnak és a szabatos, a művészi magyar írásnak Is hathatós elősegítője. Hogy az írók nagyobbik része nem tud jól magyarul írni, és sokan nem a szépen szólás mesterei, annak szerinte a grammatikai iskolázottság hiányossága vagy teljes hiánya a magyarázó és tényleges oka. Egyértelműen vonta le a tanulságot is. „Nem is fogunk tudni (magyarul jói írní és be­szélni) mindaddig, valameddig jó magyar declinisták, jó conju­gisták, jó grammatisták s jó syntaxisták nem leszünk, az az míg nyelvünkkel meg nem esmerkedünk, míg annak belső alkotását, természetét, tulajdonságait s reguláját nem értjük, egyszóval míg tsak anyai nyelvünket mi is grammatika szerint nem tanul­juk." 4 3 Pánczél Pál is sürgette az elmélyültebb magyar nyelv­tani oktatást: „A nagyobb Oskolák úgy lévén formáltatva, hogy a' Deák nyelvel bajoskodnak a' gyermekek: az Anyai nyelvet közbe lehetne tanítani rövid Grammatika szerént". Egy jó magyar grammatika igénylése tehát nemcsak az Is­kolai nyelvi nevelés szempontjából volt nagy jelentőségű, ha­nem az általános nyelvi műveltség, az igényesebb irodalom ős íróink, stilisztáink szempontjából is. Az Erdélyi Múzeum cikk­írója ezt világosan meg is írta: „Kik számára legyenek hát űj grammatikák írva, ha nem az íróéra? Nem kell minden írónak grammatikáskodni, de azoknak vélekedéseiket, kik azt tették, megfontolva elolvasni kötelessége s elsőbb tanulásai közé tar­tozzék a nálunk megjelent nyelvtanításokat, azok felett volt pe­reket rendre olvasni " 4 4 A fent vázolt összefüggésben világosabban látjuk annak

Next

/
Thumbnails
Contents