Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Vajon Imre: A főiskolai állattani gyakorlatok nevelő hatása

Az eredményes mikroszkópi megfigyelések elengedhetetlen kelléke a műszer tisztasága. Ha ujjunkkal csak éppen megérintjük a lencse felszínét, már be is szennyezzük és így a vizsgálatot korlátolttá vagy lehetetlenné tesszük. Erről a kellemetlenségről saját tapasztalatuk alapján győződnek meg azok a hallgatók, akik a karbantartásra adott útmutatásnak nem tesznek eleget. Ilyenkor rámutatunk, milyen fontos annak az eszköznek gondozása, amellyel dolgozunk, amely ha tisztán tartjuk, munkánk gyümölcsözését segíti elő. A dolog lényegét megértve és az igazságot belátva, hallgatóink már óra előtt puha mosott ronggyal tisztogatják mikroszkópjukat. Az anyagok és eszközök rendbentartásának megkövetelésével a köztulajdon gondozására és megbecsülésére, a tisztaság és rend szeretetére neveljük hallgatóinkat. A szövettani gyakorlatok sok tekintetben hasonlítanak a sejttani gyakorlatokhoz, tehát bizonyos vonásokban nevelő hatásuk is megegyezik. A szövettani gyakorlatok átmenetet képeznek a sejttani és az állatok egész szervezetét vizsgáló bonctani gyakorlatok között. Jobban megértik az állati szervezetek felépítését és működését, ha előbb az azokat felépítő szövetféleségeket külön-külön ismertetjük meg. A szövetek szemlélete közben meggyőződhetünk arról, hogy a tökéletesebb munkavégzés érdekében miképpen osztoznak a részmunkákban a szövetekben levő sejtcsoportok. Az állatvilágban végbement fejlődést így igazolhatjuk szövettani gyakorlatainkon és a szakadatlan változás érzékelésére ezen keresztül neveljük hallgatóinkat. A szövettani gyakorlatok fejlesztik a részletekbe menő megfigyelőképességet, valamint a lényeglátást. Azt a készséget, amelynek kifejlődésével meg tudják különböztetni a lényegest a lényegtelentől. Bizonyos szervből készített szövettani metszet — a mikrosz kóp alatt — gyakorlatlan szem elé felismerhetetlen képet tár, ami az állati szervezet bonyolultságával függ össze. Pl.: hámszövet, kötőszöveti rost és kötőszöveti sejtek, festék- és zsirszöveti sejtek, vérerek és idegvégződések, stb. Az említett alkotórészek sok esetben alig különülnek el egymástól — hiszen egységes egészet alkotnak —, tehát a részletek felismerése nem egyszerű. Különösen nagy figyelemmegosztás kell ahhoz, hogy a látottakat munkafüzetükbe rögzítsék a hallgatók, rajz formájában. A füzetekbe elkészített rajz pontosságáról és alaposságáról a gyakorlatvezető tud a megfigyelés fokára következtetni. A megfigyelések kezdetben nem egészen pontosak, amit a szak182