Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Vajon Imre: A főiskolai állattani gyakorlatok nevelő hatása

VAJON IMRE, főiskolai tanársegéd A főiskolai állattani gyakorlatok nevelő hatásai Általános iskolai tanárjelöltjeink itt, a Pedagógiai Főiskolán kapják meg azokat a szakmai és ideológiai ismereteket, amelyeknek birtokában társadalmunk legféltettebb kincsét, a gyermeket taníthatják és nevelhetik. A szocialista embertípusú tanárt csak úgy tudjuk kialakítani a főiskolai oktató-nevelő munkánk közben, ha megtaláljuk és felhasználjuk azokat a nevelési lehetőségeket, amelyek szaktárgyainkban fellelhetők és úgy alkalmazzuk azokat, hogy hatással legyenek hallgatóink egyéniségének formálására. A következőkben — saját szaktárgyam területéről — az állattani gyakorlatok nevelő hatásainak értékéről akarok néhány fontosabb szempontot érintve szólani. A természettudományos tárgyaknál, így az állattannál is elengedhetetlenül fontos az elmélet és gyakorlat egysége. Ennek az egységnek egyik kézzelfogható bizonyítéka, hogy főiskolánkon az állattani előadások mellett megfelelő mennyiségű gyakorlati óraszámot is találunk. Az elméleti anyaghoz szorosan kapcsolódik az állattani gyakorlatok anyaga. A főiskolán csupán technikai okokból választjuk el a kettőt, mert erre az alaposabb elméleti és gyakorlati kiképzés érdekében van szükség. Az itteni elméleti és gyakorlati anyagnak összeállításából világosan látják és megértik hallgatóink, hogy nekik az általános iskolában az elméletet a gyakorlattal együtt kell adni. Más szóval a tanítási órákról nem hiányozhatnak a kísérletek, bemutatások, vagyis a szemléltetés. A sejttani gyakorlatokon élő és élettelen állati sejteket vizsgálunk. A sejteket nem elszigetelve tanulmányozzuk, hanem az egész szervezettel való összefüggésükben. Megfigyeljük, hogy 12 179