Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly : Dialektikus összefüggések a földrajzban és azok alkalmazása a földrajz tanításában

függések biztosítják. Ezek biztosítják a földrajzi leírás karakterét, erejét. „Minden jelenség törvényszerűen okok összetevődéséből keletkezik, de ha sokan vannak, vagy csak gyenge hatást mutatnak, kiválogatjuk közülök a fontosakat, a lényegeseket... A többieket átvisszük az esetleges tényezőkhöz" — írja D. L. Armand. 2

3 „Amikor mi a fizikai absztrakcióktól áttérünk a fizikai földrajzi konkrétségre, a nagyszámú mellékes befolyás rögtön jelentkezik. Ennek megfelelően át kell alakítanunk a mi kutatásunk és általánosításunk módszertanát, hogy el ne veszítsük az okozat fonalát, hogy el ne bocsássuk szemünk elől a íőtényezőt és hogy ne szerkesszünk álhipotézist, amely a valóságban nem létező kapcsolatokon alapszik", — jegyzi meg tovább D. L. Armand. A főtényezőknek ez az értékelése a földrajztanításban elsőrendű feladat. Ha a vezető földrajzi tényezőket sikerült kiválasztani és erőteljesen jellemezni, akkor valójában a dolgok belső mozgását fenntartó döntő láncszemeket fogtuk meg. Ezeken nyugszik a táj sajátos egyénisége. A „döntő láncszem" megragadásának földrajzi elvét követni és a lényegi összefüggéseket kifejteni nem mindig könnyű feladat. Nehezebb, mint a fizikában, amely exakt matematikával dolgozik. Amíg a fizika tiszta, egyszerű kapcsolatokkal dolgozik és a fizikai folyamatot (kísérletek alkalmával) minden határozatlan és mellékes körülménytől meg tudja szabadítani, addig a természeti földrajz, amelynek tárgya a bonyolult természet, sokkal nehezebben izolálja a másodlagos, a véletlen vagy a kevésbé jelentős befolyásokat. Értenünk kell tehát- a legfontosabb tényezők kiválasztásához. Tudnunk kell, hogy azokhoz még milyen, szintén eléggé jelentős másodlagos tényezőket csoportosítsunk, hogy módunk legyen a legfontosabb néhány Összefüggés megrajzolására. A kérdést egy példa közelebbről is megvilágítja. A napsugárzás mennyiségének és hatásainak megállapításánál a földrajzi szélesség és az évszak a főtényezők. Más szóval a napsugárzás beesési szöge és időtartama. Nem lennénk azonban eléggé dialektikusok, ha csak ezekre támaszkodnánk. A kérdés megoldásában még a következő, nem legelsőrendű, de eléggé fontos kapcsolatok szerepelnek: hogyan módosítja a sugárzást és a felmelegedést a tengerszint feletti magasság, a levegő nedvessége, sűrűsége és átlátszósága, a lejtők fekvése. Ha még az is érdekel, hogy a sugárzásnak milyen hatása van a növényzetre, ki kell számítanunk a változó felhőtakaró hatását és a fényvisszaverődés fokát, a talajnak és a növényzetnek idényszerű állapotától függően, a felszín nedvességtartalmát és más tényezőket is. (D. L. Armand példája, id. művében.) Az ún. 121