Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly : Dialektikus összefüggések a földrajzban és azok alkalmazása a földrajz tanításában

a fokán az egyes jelenségek „elszigeteltségüket" az emberi gondolkodásban is elveszítették és a tudomány kezében tényezőkké, (feltételekké, okokká, következményekké) váltak. Az így kialakult „tényezős" földrajztudományt azonban a gépiesség veszélye fenyegette és jogos kritikát hívott ki maga ellen. Mihelyt azonban a földrajzot mechanikus jellegétől sikerült megtisztítani, jó szolgálatot tett a dialektikus kutatási módszerek további fejlődésének, mert a kölcsönös kapcsolatok kimutatásával a fejlődés alapvető körülmiényeire világított rá. „Végül megindulhatott — mondja N. L. Blagovidov — a jelenségek sokrétű kapcsolatának a "Vizsgálata a tér és idő koordinátáiban." „A mai geográfia a dialektikus metodológia alkalmazására törekszik, és megkísérli a természettudomány és a történelem részeredményeinek szintézisét azzal a céllal, hogy az egyetemes kölcsönös függőség és fejlődés törvényeinek alapján a természetet a maga egész osztatlan mivoltában ábrázolja."

1

3 A földrajzi jelenségek dialektikáját már Dokucsajev felismerte és tudományos rendszerében alkalmazta. Tevékenységének vezető eszméje, hogy a földfelszín valamennyi összetevő része egységes egészben egyesül. A természeti földrajz tárgyával kapcsolatban (1898) ezeket írta: „Az utóbbi időben egyre erőteljesebben elkülönül és kialakul korunk természettudományának egyik legérdekesebb diszciplínája, nevezetesen azoknak a sokrétű és bonyolult összetételű viszonylatoknak és kölcsönhatásoknak, valamint azoknak a törvényeknek a tudománya, amelyek az ún. élő és holt természet között, a) a hegységek felszíni kőzetei, b) a Föld formakincse (plasztikája), c) a talajnemek, d) a felszíni és talajvizek, e) az ország éghajlata, f) a növényi és g) az állati szervezetek, köztük, sőt főképpen az alsóbbrendű szervezetek és az ember között kialakulnak és a szakadatlan változásokat felidézik." 1

4 A földrajzi kutatás Dokucsajevtől meghatározott irányzata — korát megelőzve — a dialektikus materializmus elvein épült fel, és különös értéke, hogy gyakorlati jellegű. A tudományos eredmények gyakorlati életben való alkalmazásának a képessége — Lenin szerint — a megismerés legmagasabb foka. Összhangban áll ezzel Dokucsajev ama megállapítása, hogy „a természetnek, mint egységes komplexumnak a tanulmányozása nélkülözhetetlen feltétele a mezőgazdaság fejlesztésének." Ugyanis, ha a mezőgazdaság alapvető tényezőit tanulmányozzuk, az oszthatatlan természetet kell szem előtt tartanunk. Minden főbb elemét egyformán kell tanulmányozni, különben nem tudjuk megállapítani összefüggésüket, és így soha sem tudjuk azokat irányítani. A földrajzi megismerés magas foka, a gyakorlati alkalis Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve 131