Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

tárháza is. Pápay Sámuel egri tanár, majd pápai ügyvéd munkája is arra bizonyíték, hogy még az irodalomtörténetírás magyar próbálkozásait is ez a nagyméretű nyelvi érdeklődés keltette életre. Művének nagyobbik része inkább grammatika, mint a mai értelemben vett irodalomtörténet. A nyelvszokásról, a dialektusokról, de különösen a nyelvtan és a stilisztika kapcsolatáról vallott, Adelung hatását is tükröző felfogása ma is figyelemreméltó. 1

8 A magyar nyelv pallérozását, kimívelését célzó törekvéseknek komoly politikai segítséget nyújtott az a fontos esemény is, hogy az 1790—91-es országgyűlésen előtérbe került a magyar nyelv kérdése. A magyar rendek törvényekkel is biztosítani kívánták a magyar nyelv jogait. A Mindenes Gyűjtemény ezt a fontos politikai lépést igen lelkes hangon jelentette be olvasóinak: „Örülj, kedves haza, tapsoljatok anyai nyelveteket szerető nagylelkű Hazafiak!... felemeltetett szinten a földig letapodtatott Nemzetünk s Anyai nyelvünk a porból..., nem híjjában kezdettünk ezelőtt egynéhány esztendőkkel nyelvünk pallérozásához." 1

8 A nemzeti felbuzdulásban megyéink is síkra szálltak a magyar nyelv jogaiért. A „Hadi és más nevezetes Történetek" c. lap pl. azt a jellemző hírt közli, hogy Szatmár megye 1790 április 8-án tartott gyűlésén elhatározta, hogy az idegen lájbli szó helyébe a magyar „mellyrevaló" szó használatát fogja terjeszteni, hogy „ezen igaz magyar nevezet, Mellyre való váltsa fel a Lájbli nevezetet."

2

0 Gömör vármegye 1794-ben Szalkay Antal Blumauer fordítását betiltó cenzori rendelkezés ellen a magyar nyelvet is védő írásban tiltakozott: „Megerősödtünk abban a vélekedésben, hogy ezek a könyvvizsgálók anyai nyelvünknek kiterjedését, csínosodását ellenzik." A magyar nyelv védelméről, terjesztéséről, iskolai tanításáról hozott rendelkezések azonban szinte hatálytalanok marad tak, mert a latin nyelv uralma iovább tartott. A politika, az egyház, a közigazgatás és az iskola az országgyűlési rendelkezések után is csak ezt a nyelvet használta. íróink — és elsősorban valóban csak íróink — annál hevesebben folytatták a harcot a magyar nyelv jogaiért s a latin nyelv háttérbe szorításáért. Meghirdették a jelszót: „A Magyar nyelv legyen a Hazában az Anyai és törvényes nyelv, mellyen mind a Törvények, mind a Polgári dolgok folytassanak." 2

1 Egyértelműen fogalmazták meg azt a tételt is, hogy a latin, a deák nyelv volt a legnagyobb akadálya annak, hogy „a Magyar nyelv a maga virágjában nem lehetett." 2

2 Í0