Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Adler Miklós: Rajzmódszertani irodalmunk
Megítélésem szerint kiindulási alapul el lehet fogadni a feí vetett gondolatok jó részét. Az Oktatásügyi Minisztériumnak kell megtenni az első lépést, hogy hazánk rajzi kultúrája a megérdemelt és a szükséges színvonalra emelkedhessék. Be kell vezetni ismét a középiskolákba a rajztanítást és több, sokkal de sokkal több rajztanárt kell képezni. Azután a tananyag és a módszerek kidolgozására bizottságot kell szervezni. Most a rajzoktatásunk csonka, hiányos, sok-sok bajjal küzd. Ebben is igaza van a szerzőnek. Mindazzal, amit itt elmondtam — néha talán keményebben a kelleténél — Balogh Jenő további munkásságát kívántam segíteni, aki biztosan sok értékes elméleti írással fogja még gazdagítani a most annyira szegény szakirodalmunkat. Az Űtmntató bírálata Ez az Ütmutató az 1954/55. tanév szeptemberében mint kísérleti Tanterv és egyben ütmutató lépett életbe. Ez az Ütmutató azt a célt tűzte maga elé, hogy három szakmunka követelményeit egyetlen műben egyesítse. Tanterv, Ütmutató és Vezérkönyv kívánt lenni. Kísérleti, tehát átmeneti forma esetén, mint amilyen ez, nem is lenne hibáztatható abban az esetben, ha mind a három mü kibontakozhatna majd ebből az Ütmutatóból. Már itt, bevezetőben meg kell mondanom, hogy alapvető hibái teszik ezt a munkát alkalmatlanná arra, hogy a véglegesen elkészülő általános iskolai Tanterv alapja lehessen. Ez az Ütmutató az 1950-esnek a helyébe lépett. Az igaz, hogy az 1950-es Ütmutatónak több hibája is van. Ezt ma, 5 év távlatából különösen jól lehet látni. Az 1950-es Ütmutató valóban megéreit arra, hogy a forgalomból kikerüljön. Nem azt mondom ezzel, hogy abban semmi sem jó, hogy ma már semmi sem állja meg benne a helyét. Sok minden jó van abban az Útmutatóban, de így, ahogy van, több hibás részlete miatt aztán néhány elvi tévedése miatt avult el. Ami viszont jó ebben az Útmutatóban, azt tovább kell vinni. Az új Ütmutató bevezető tanulmányában a szocialista pedagógia és a raizoktatás viszonyát veszi vizsgálat alá. Helyesen emeli ki, hogy a politechnikai nevelés természetszerűen előtérbe állítja rajzi kultúránk komolyanvételének fontosságát. Szószerint is érdemes idézni ebből a bevezető részből: „A politechnizáció érdekében a rajztanításra az a feladat hárul, hogy először biztos arány és formaérzéket, biztos térszemléletet adjon, 102