Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Adler Miklós: Rajzmódszertani irodalmunk

péznak, más nézőpontból pedig ilyen, vagy olyan általános négy­szögnek érzékelik. Az 57. oldalon a „látszólagosság" és „valódiság" c. fejezet­ben a következőket írja a szerző: „A festői gyakorlat szűk szak­maiságának szempontjából ez igaz". Minden rajztanár, Balogh Jenővel egyetértve vallja azt, hogy ez igaz. Különben nem is ta­nítanánk. Csak az érthető ezek után nehezen, hogy miért kell erről a kérdésről 7—8 oldalon át nem egészen világosan érthető fejtegetéssel fáradoznia. Mégis nézzünk bele ebbe a fejtegetésbe. Egy tanuló konyhaszéket rajzol. „Mire kell a tanulónak törekednie?" — kérdezi a szerző. „Arra, hogy a rajzlap síkján síkszerű eszközökkel is (vonal, folt) kifejezze a valóságot, a valóságos teret, formát, stb. Hogyan fejezhetik ezt ki? Egyszerűen szólva: rögzített nézőpontból kiala­kult észleletét kell rögzítenie" — mondja Balogh Jenő. Hát ez érdekes. Mintha eddig úgy rajzoltattuk volna a konyhaszéket, hogy lanítványaink rajzolás közben ide-oda sétálgattak volna. Eddig is egy helyben ült a tanuló és egy bizonyos nézőpontból (rögzí­tett nézőpontból, ha így tetszik) kellett rajzolnia a tárgyat. Menjünk még tovább. „Ne kövessük — írja Balogh— az egész rajzolási feladatot, csak egyetlen elemre, a szék ülőkéjére szűkítsük gondolatmene­tünket:" „Tanulóink így gondolkodhatnak: milyen folt felel meg az előttem lévő négyzetalakú ülőkének? Milyen folt fejezi ki az ülőke helyzetét? (most rajzlapjára néz és megpróbálja bele kép­zelni a széket). Újra a valóságot, majd a rajzlapját nézi. Erősen összpontosítja látóképzeletét, szinte belekényszeríti a rajzlapja síkjába a teret, a széket". „Most rápillant vázlatára s már nem egy általános négyszö­get érzékel, hanem egy olyan négyzetet észlel, amelyik vízszintes síkban fekvő, szeméhez viszonyítva bizonyos magasságban el­helyezkedő székülőkét fejez ki — feltéve, hogy a vázlat perspek­tívája helyes." S még egy kis idézet: „Ezek szerint a valóságot is bizonyos elvont módon kell érzé­kelnünk ahhoz, hogy elvont látásérzetek a rajzlapon megjelenve az eredeti észleleteket (tehát a valóságos formát) tükrözzék." — Furcsa és nyakatekert gondolkodásmód ez. Nem beszélve arról, hogy nehezen képzelhető el, hogy a látásérzetek a rajzlapon meg­jelennek. Az itt a lényeg, hogy Balogh tanítványai is ellipszist rajzolnak, amikor kört ábrázolnak és általános négyszöget, ami­kor négyzetet ábrázolnak perspektivikusan. 7 Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve 97

Next

/
Thumbnails
Contents