Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Adler Miklós: Rajzmódszertani irodalmunk

nyebb dolog. Persze, aki egy életen át, szemellenzővel a szemén naturalistáskodik és még hozzá ezt művészi munkának tolja fel, az elítélendő. És még egyet. A mi számunkra az összefoglaló festői előadásmód vonzóbb a túlzó részletezésnél. De felteszem a kérdést: hogyan jut el egy festő oda, hogy a részletdús valóságból el tudja hagyni a lényegtelent és ki tudja válogatni a jellemzőt, azt, ami maga ábrázolni képes összefoglaltsága révén az elhagyott részleteket is? Ki tud válogatni? Válogatni az tud, akinek van miben válogatni. Dönteni abban, hogy mi a lényeges és mi nem, csak az tud, aki teljesen ismeri a valóságot, aki anynyira ismeri a valóságot, hogyha akarná naturalista módszerekkel is ábrázolni tudná a valóságot. De nem akarja, mégpedig azért nem, mert ő már ezen túljutott. A tanulás első fázisa megköveteli, minél kevesebbről lemondani. Igenis, a kezdő rajzolónak meg kell vívnia a küzdelmet a részletgazdagságért. .. de nem az általános iskolában. Erre ugyanis egy általános iskolai tanuló még nem érett. Itt az általános iskolában legfeljebb szakköri munkán, a tehetségesebbekkel lehet megkísérelni, hogy megértik-e a részletgazdagság igényét és bírják-e technikailag feldolgozni. Az általános iskola rendes rajzóráin az alapfokú rajzi és technikai ismeretek elsajátítása a feladat. Hogy ennek az alapfokú ismeretnek mi legyen a tárgya, arról aztán már lehetne beszélni, sőt vitatkozni is. Ha viszont a naturalizmuson Balogh Jenő azt a rajzolási módszert érti, amit gyerekeknél igen gyakran látni lehet, azt, hogy nem egy átfogó vázlatból indulnak el, hanem valahol csak úgy találomra elkezdenek rajzolni, pl. a korsó rajzát a fülén kezdik el, aztán hol ezt, hol azt vetik papírra — ha ezt érti a naturalizmuson — akkor a tanulókat kell védelembe vennem,. Ha ugyanis egy általános iskolai tanuló így rajzol, arról nem ő tehet, hanem a tanára. A tanuló munkáját ez esetben nem lehet naturalistának nevezni, hanem a rajzolás rossz módszerének. A rajzi feladatsorral kapcsolatban igaza van a szerzőnek abban, hogy vannak rajztanárok, akik „képeslapgyűjteménynek" tekintik azt az illusztrált tanmenetet, amelynek alapján az iskolákban a rajzot tanítják. A tanmenet megmerevedésének veszélye, amire Balogh utal, valóban fennáll. Az aztán teljesen mindegy, hogy a tanár tanmenetében az egyes órák tananyaga csak szóban van-e leírva, vagy illusztráció is látható benne. Nagyon helyes az a megállapítása is, hogy a tanterv ne adjon recepteket. Különösen olyan mértékig ne, hogy a rajzot tanítót minden gondolkodástól felmentse. Joggal veti fel azt a kérdést, hogy milyen legyen az új általános iskolai rajzi tanterv 95