Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Adler Miklós: Rajzmódszertani irodalmunk

A tipikus ábrázolással szembeállítja a naturalista és a sematikus ábrázolást. Hogyan kell a korsót egyáltalán sematikusan ábrázolni? vethető fel a kérdés. A szerző rövid elemzése nem teljesen világos, de azt lehet kivenni belőle, hogy az olyan rajzot kell sematikusnak minősíteni, melyben a rajzoló a természetes formákat bizonyos geometriai formákkal helyettesíti. Pl. aki egy hasas és a torka felé szűkülő edényt úgy rajzol le, hogy az alsó részt félgömbnek, a felső részt pedig csonkakúpnak veszi. Nem hinném, hogy az ilyen rajzot sematikusnak nevezhetnénk. Az ilyen rajz egyszerűen rossz rajz és kész. De ha már a séma kérdése így felmerül, akkor néhány szóban mégis érdemes vele foglalkozni. Meg kell vallanunk, hogy mi iskoláinkban igen is tanítunk sémákat. És ez nem baj. Vájjon nem tanítjuk azt, hogyan kell másodfokú egyenletet megoldani, hogyan kell a trapéz területét kiszámítani, hogyan kell egy széket helyes perspektívában ábrázolni? Ezekben a sémákban viszik tovább a felnövő fiatalok az idősebbek tapasztalatait. A sémák, vagy ha tetszik „közvetett tapasztalatok" (lásd bővebben Mao Ce Tung „A gyakorlatról" c. munkáját, vagy Nyedosivin I. fejezet III. szakasz) mai oktató módszereink révén úgv jutnak neveltjeink birtokába, mintha ismereteiket közvetlen érzékelés módszerével sajátították volna el. Éppen ezért igen jó eredménynek tartjuk, ha a tanulók ezeket a sémákat megtanulják, azt, hogyan kell rajzórán a tárgyakat megfigyelni, hogyan kell vázolni, hogyan kell helyes távlatban ábrázolni, hogyan kell festeni, hogyan kell színeket keverni, stb. Az viszont, ami már nem szorítható sémába, azt bizony nem tudjuk tanítani. Ilyen pl. a művészet. . , de erről a kérdésről már az előbbiekben volt szó. A naturalista ábrázolásról szóló szakaszban arról beszél a szerző, hogy „. . . tanulónk ... a látható egyedi jegyeket válogatás nélkül ábrázolja..." Egyszóval a tanulónk mindent válogatás nélkül rá kíván vinni a rajzára. A mai képzőművészeti életben a naturalizmusról és legújabban a fotografizmusról, mint olyan törekvésekről beszélünk, amelyek semmivel sem emelkednek túl a század elején divatozó többi izmusok fölé. Formalizmusnak minősítjük a naturalizmust. Ez igaz, s ha Balogh Jenő a művészeti naturalizmusról írna, egyet is értenénk vele. A naturalizmust az eszmeietlenség jellemzi, a közömbösség, a „semleges" állásfoglalás a társadalom kérdéseivel szemben. De vigyázzunk a fogalmakra: A részletgazdagság még nem jelent naturalizmust. Meg aztán valljuk csak be nyugodtan, naturalista módszerekkel ábrázolni valamit, nem is éppen legköny"94