Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Adler Miklós: Rajzmódszertani irodalmunk

Első megállapítás: „A dolgok és folyamatok leglényegesebb és- legáltalánosabb elemeit tükröző fogalom nem valami közvetlen dolog". Második megállapítás: „A gondolkodás, amikor a konkrétból az absztraktba emelkedik fel, nem tér el az igazságtól, hanem közeledik hozzá. Minden tudományos absztrakció mélyebben, hívebben, teljesebben tükrözi vissza a természetet". Lenin ezekben a megállapításokban éppen azt juttatja kifejezésre, hogy a képszerüség mennyire sajátja, mennyire jellemző tulajdonsága marad a fogalmaknak. A fogalmak nem üres absztrakciók. Éppen a logikus gondolkozásnak az a sajátossága, hogy mindig képszerű marad, mutat arra, hogy az anyag elsődleges és a tudat másodlagos. A fogalom, amely a leglényegesebbet, legáltalánosabbat tartalmazza, sohasem nélkülözi eredetének szemléletes jegyeit. Igaz, a gyakorlatban nem igen szoktunk fogalmi rendszerünk eredetére gondolni és emiatt a fogalmaknak a reális valósággal szemben bizonyos önállóságot, függetlenséget vagyunk hajlamosak tulajdonítani; önálló lényeggel rendelkező, egymásból fejlődő jelenségnek tűnnek. "... milliárdnyi ismétlés révén válna ... axiómajellegűvé, mint az előítéletek" — írja Lenin. így állunk a képszerűség kérdésével a tudományban. A művészetben a fogalom és a reális tartalom oly szorosan összefonódik, hogy ez gyakran fogalomnélküli képnek tűnik. Az olvasó (vagy kép esetében a szemlélő) viszont azt a gondolatot teszi magáévá, amit a művész műve útján közvetít. Természetes az, hogy a gondolatot először magának a művésznek kellett magáévá tenni, hogy egyáltalán kifejezhesse. ,,A művészi gondolkodás sajátsága abban áll, hogy az általa többé, vagy kevésbé pontosan megfogalmazott általánosítás (ez pedig feltétlenül fogalom, gondolat) — nem jelenik meg, nem létezik reális, objektív tartalmától függetlenül. Csakis ebben az értelemben beszélhetünk művészi gondolkodásról, mint képszerű gondolkodásról. A művészi gondolkodásban olyan általánosításra törekszünk, amely magában foglalja 'a különös és egyedi elemek egész gazdaságát is. A logika a művészi gondolkodásban nem törekszik önállóságra, sajátmaga abszolutizálására. Ebben nyilvánul meg a művészi gondolkodás minőségi sajátossága, amelyet a megismerési folyamat általános törvényszerűségeinek keretein belül kell meghatároznunk: Az élő szemlélettől az absztrakt gondolkodáshoz és ettől a gyakorlathoz: ez az igazság megismerésének, az objektív valóság megismerésének dialektikus útja — mondja Lenin." (Burov) 89