Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1997. Oktatástechnológia. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)
II. Oktatástechnológiai törekvések és eredmények a felsóoktatásban - Tóthné Parázsó Lenke-Elek Elemérnó: A képírás szerepe a vizuális nevelésben
Az egyik legősibb komponálási mód a szimmetrikus komponálás. A XII., és XIII. sz.-i gótikus festészetben nagyon elterjedt volt. A szentképek jelentős része ilyen kompozíció. A szimmetrikus elrendezés fokozza a kép ünnepélyességét. Az építészetben különösen elterjedt volt, akár az alaprajzot, akár az épületek homlokzatát tekintjük. A millenniumi emlékmű klasszikus és sokak által megcsodált példája a szimmetrikus kompozíciónak. Szintén gyakori megoldás a középpontos kompozíció. Ilyenkor a kép főszereplője a képfelület középpontjába kerül, így hangsúlyozza az alkotó a fontosságát. A háromszögbe történő komponálásnál az alakokat vagy tárgyakat egy háromszögbe vagy gúlába helyezik. így történik az alakok kiemelése és egyben a figyelem középre irányítása. Ez a kompozíció az alakoknak egy stabil elhelyezést is biztosít. Az elrendezés nyugalmat, harmonikus hatást kölcsönöz a képnek. Az átlós kompozíció jellegzetesen barokk komponálási mód. E komponálási forma mozgalmasságot kölcsönöz a képnek. A kerek, zárt komponálás lényege, hogy a vonalak egy önmagába visszatérő körvonalat, zárt egészet alkotnak. A megjelenítés alanya lehet személy - pl. Boticelli Magnificat Madonnája, de lehet egy ókori aranytál is. Napjainkban főként akkor alkalmazzák ezt a komponálási módot, ha mindenképpen igazodni kell egy-egy tárgy funkciójához. Az aszimmetrikus, átvágásos kompozíciót az impresszionizmus hozta divatba. Jellemzője, hogy az alakok nem szimmetrikusan, nem középen helyezkednek el. Sokszor a kép széle át is vágja az alakokat, tárgyakat. Az ilyen képszerkesztésnél arra kell ügyelni, hogy a kép az aszimmetria ellenére kiegyensúlyozott maradjon. Az alá- és mellérendelés sajátos lehetőségét biztosítja a képtér egy, két, három vagy esetleg több részre bontása. Egyteres kompozíciónál nem kap külön hangsúlyt az előtér vagy a háttér, az itt megjelenő képelemeknek a főtéma mellett kiegészítő, térkitöltő szerepe van. A kétteres kompozíciónál mondanivalónkat a tér két különböző síkjában helyezzük el. A két térrész szervesen kiegészíti egymást. Az egyidejű bemutatás érzékelteti a teret és jelentős szerepe van a figyelem irányításában. A fotótechnikában a mélységélességben rejlő le68