Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientiuarium et Socialium. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 29)

H. Varga Gyula: A magyar nyelv prefixum típusú elemei

(szótő+[jel+]rag + segédszó): gondol+t+am + volna. A szótő kötelező, mellette a szerkesztésben zéró alakú morféma is részt vehet. A glosszematizálás szintagmatag létrehozását jelenti. Ez teszi alkalmassá a szóalakot arra, hogy „felsőbb osztályba lépjen", vagyis hogy szintagmatag szerepét betölthesse. Tágabb értelemben egy minősítő eljárásról van szó, amelynek során eldől, hogy a szóalak alkalmas-e glosszémaszerep betöltésére. Szűkebb értelemben a glosszematizálás ennek az eljárásnak a szerkesztési fázisa. Maga a szerkesztés szóalak és segédszó összekapcsolásával történik, eredményül a magyar nyelvben analitikus forma jön létre. Minthogy egyes morfémák általában az egyik, mások a másik műveletfajtának engedelmeskednek, a szóelemeket e műveletekkel is jellemezhetjük (csoportosíthatjuk). Nyelvünk a fentiekkel ellentétes irányú változásokat is ismer. A deszintagmatizálódás során (szó)szerkezet olvad össze lexémává (pl. cserben hagy —» cserbenhagy:; ugyanígy: jóhiszemű, légyott, mitugrász stb.). A deglosszematizálódásban szintagmatag válik lexémává, pl.: nap közi —> napközi; továbbá földalatti, nemulass, nemtörődömség stb. A deparadigmatizálódás folyamán szóalak közelít a lexémaértékhez, ilyenkor az új elem alakilag még nem illeszkedik az adott lexémaosztályba: pl. lépte(i)m, lépte(i)d, léptei i) fn —»lépte ('lépése') fn, illetve (az) éljen(ek), (a) félsz, (a) hiszem ige —> főnév. Ezeknek a változásoknak az a közös jellemzőjük, hogy mindegyik esetben új lexéma keletkezik, így összefoglaló néven lexikalizálódósnak nevezhetjük őket. (Hasonló, dc más természetű jelenség a delexikalizálódás: szótő affixumértékű nyelvi elemmé válása. így keletkezett pl. a tő főnévből a -tői ~ -tói határozórag; a hat igéből a -hat ~ -het képző stb.) A fentiekből kitűnik, hogy a prefixumot mint kötött morfémát - ezt az elnevezése is jelzi - a szóalak vagy a szótő szerkezetében kell keresni. Tudniillik a prefixum a szóelemeknek az a csoportja, amely nem közvetlenül a glosszéma, hanem a lexéma vagy a szóalak létrehozásában vesz részt. Eszerint prefixum és segédszó funkcionálisan elhatárolódik egymástól. (Az utóbbit hasonló szórendi helyzetben prepozíciónak nevezzük.) A prefixum tehát a szóalak szerkezetében az a morféma, amely a szótő előtt található, és a) új lexémát hoz létre, de szótőként nem kap nyelvi szerepet, vagy b) új szóalakot hoz létre, de c) glosszémaszerepre sem önmagában, sem segédszóval nem alkalmas. Ezek a tulajdonságok a magyar nyelvben a következő morfémacsoportokat jellemzik: a) A magyar nyelvben az egyetlen paradigmatikus prefixum a felsőfokjel. Funkciójában a jellel mutat rokonságot: megköti az alapszó szófaját, felsőfokjeles szóalakhoz képző nem járulhat; szintaktikai viszonyító szerepe 213