Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientiuarium et Socialium. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 29)

H. Varga Gyula: A magyar nyelv prefixum típusú elemei

e felé van fejlődőben az igekötő is, ám hozzáteszi, hogy ebben erősen hátráltatja az, hogy elválhat az igétől (Derne 1976, 44). Károly Sándor (1980: 121-156) - a morfológiai tagoltság változásait vizsgálva - két morfématípust különít el: fő- és segédelemeket. Az előbbit fogalomszók és névmások alkotják (ez tkp. megfelel Derne szabad morfémáinak, az pedig Bloomfield rendszerezését sejteti), az utóbbit az affixumok és segédszók. Az affixumok között található az általunk vizsgált elemtípus is: prefixum: leg(szebb) (i. m. 125). Az igekötővel azonban a segédszavak egyik alcsoportjában találkozunk: „pre-postpositumok: meg(fog) - (fog) meg" (uo.). A prefixummá minősítésben Gaál Edit megy legtovább. Egyik tanulmányában a kötött morfémák közé a prefixumot is besorolja: „Az affixumok előfordulhatnak szó eleji helyzetben is, ilyen a magyarban a leg- és a legesleg-. [...] így lesz például a leg- jel prefixum" (Gaál 1991: 12-13). 2. A vizsgálati eredmények összefoglalása A dolgozat három tartalmi egységből áll. Az első rész a prefixum fogalmát, jellemzőit és a morfémarendszerben való elhelyezését taglalja. Ezt követően kerül sor a magyar nyelvben föllelhető prefixum típusú elemek rendszerszerű áttekintésére. A második fejezet teljes egészében az igekötőkkel foglalkozik. Ez a rész az utolsó fejezet automatikus leírását készíti elő. Ehhez szükséges az igekötők különféle tulajdonságainak bemutatása. A minősítés és az állománykijelölés statisztikai vizsgálat alapján történik. A morfológiai jellemzés az igekötős lexémák alkotási eljárásait írja le, a szórenddel foglalkozó rész pedig az igekötős szerkezeteknek az eddigiektől eltérő szórendi tipizálását ajánlja. Az utolsó fejezet a számítógépes nyelvészet módszereivel végzi el az igekötős szóalakok analízisét és a szerkezetek szintézisét, végül bemutatja az alkalmazási lehetőségeket. A különféle vizsgálatokhoz szolgáló korpuszként öt műfajból vett szövegrészletnek összesen mintegy 150 000 szövegszót tartalmazó állománya szolgált. A statisztikai feldolgozás egyik része az ELTE, másik a KLTE számítóközpontjában történt. A morfológiai és a szintaktikai programok - a dolgozatban található leírás és folyamatábrák alapján, Pascal nyelvben - az EKTF informatikai tanszékén készültek. 2.1. Prefixumok a magyar nyelvben A magyar nyelvtanokban régóta elterjedt módszer, hogy a szófaji rendszer bemutatása mellett, attól viszonylag függetlenül kerül sor a szóelemek vizsgálatára. Az előbbit a szófajtan, az utóbbit a (szó)alaktan (morfológia) végzi. Az európai grammatikák másképp értelmezik a morfológiát. E címszó alatt tárgyalják a szó szerkezeti elemeit, azok nyelvtani szerepét, valamint a 21 1