Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Dr. Kiss Ottó: A folyóvízi társulások mozaikelvének értelmezése és az ökológiai niche

A patak egy kisebb szakaszán a megközelíthetőleg homogén kémiai és hőmérsékleti viszonyokon belül lényeges differenciáló hatása van a vízsebesség feltűnő változásainak, hangsúlyozva ennek szubsztrátumformáló tulajdonságát. Az irodalomban eltérőek a vélemények a fentiekkel kapcsolatban. MARLIER (1951) a társulások mozaikszerű megjelenésére hívja fel a figyelmet. SOWA (1965) vitatja a mozaikokat benépesítő állat- és növényegyüttesek társulásjellegét. A biotópnak csak a strukturális részeiről beszélnek és csak a feltűnő kvantitatív különbségeket állapítják meg (AMBÜHL, 1959; JAAG és AMBÜHL 1962) az úgynevezett harmadrendű biotópok (DITTMAR, 1955) népessége között. Ezek a megállapítások nem helytállóak, mert a szubsztrátmozaikok nemcsak statikus, strukturális elemeknek tekinthetők, nemcsak a biotóp tér részeinek, hanem dinamikus egységeknek is, amelyek betöltéséért a hasonló niche-ü populációk kompetícióban is állnak egymással. A mozaikokra való tagolás mindig a különböző niche-ü populációk vagy populációcsoportok szétválásával (niche-segregation, KENDEIGH, 1961) jár együtt, amely a mozaikalkotás dinamikus, kompetitív jellegét igazolja. A mozaikok olyan elemi közösségek (v. ö. VARGA, 1966), amelyekben a társulás statikus (térkitöltő) és dinamikus (funkcionális niche kitöltő) elemei dialektikus egységben szemlélhetők. A társulássá szerveződés nem egyetlen szinten megy végbe, hanem egy alacsonyabb szinten (elemi közösség), ahol hasonló niche-populációk kompetitív együttesei alakulnak ki és egy magasabb, Ökosystem szinten, amikor az egyes patakszakaszok már „kiegyénült" fajegyüttessel és anyagforgalmi ciklussal rendelkeznek. Tehát az elemi közösségek alapvetően dinamikus (niche kitöltő) kompetitív jellegűek (OLÁH, 1967). A folyóvíz munkaképességét a sebessége és a víz mennyisége szabja meg, amely egyben meghatározója a szubsztrátummal jellemezhető struktúrák kialakulásának is. KAMLER és RIEDEL (1960) a vízsebesség elsődleges szerepét hangsúlyozza, ugyanakkor figyelembe kell venni a vízsebességnek egy meghatározott mederszakaszon belüli változását is, azaz a növekedés és csökkenés szabályos váltakozását, amelyet a következő ábra is szemléltet (4. ábra). KALINSKE (cit. KÁDÁR, 1960) szerint a vízsebesség kilengései az aljzat közelében a legnagyobbak és ez a jellegzetesség a patak elemi bentosz-társulásainak statikus (térkitöltő) jellegét formáló szubsztrát struktúra kialakulásában is szerepet játszik. A többféle szubsztrátum mozaikos megjelenése és az ezeket benépesítő együttesek bonyolult, felaprózott jelleget adnak a pataki biocönózisnak. Ha a vízsebesség ritmikus egymásutániságát, mint alapvető rendező elvet tekintjük, akkor ez a hasonló szubsztrátumú mozaikok és az ezeket kitöltő együttesek ritmikus egymásutánságát eredményezi, ugyanakkor az elemi közösség dinamikus jellegét figyelembe véve, a mozaikok izolált együtteseit hasonló niche-ü kopetitív egységgé kapcsolja össze. Ennek alapján egy patakszakasz társulását úgy kell tekinteni, mint a „mosaic pattern" térszerkezetű elemi közösségek ritmusos láncolatainak bonyolult, állandóan változó összekapcsolódását egy sajátos együttessel és anyagforgalmi ciklussal rendelkező egységgé (OLÁH, 1967). A mozaikstruktúrák térbeli határának a vízsebesség-ingadozását kell tekinteni, melyek térben és időben dinamikusan változó jellege, valamint a vízmennyiség időnkénti változása jelenti a mozaikok és mozaikhatárok képződésének és eltűnésének folytonosan mozgó rendszerét. Az elemi közösségek kompetitív értelmezése feltételezi az elemi társuláshatárok niche-szintű elkülönítését, de figyelembe kell venni egyrészt az egyes populációk közösségben betöltött szerepét, másrészt a populációk egymást időben követő fejlődési stá458