Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Dr. Kiss Ottó: A folyóvízi társulások mozaikelvének értelmezése és az ökológiai niche

A FOLYÓVÍZI TÁRSULÁSOK MOZAIK ELVÉNEK ÉRTELMEZÉSE ÉS AZ ÖKOLÓGIAI NICHE írta: DR. KISS OTTÓ (Közlésre érkezett: 1978. december 18.) Bevezetés A folyóvizek limnológiai zónáinak tanulmányozásához nyújt segítséget a „mosaic pattern" társulási elv (MARLIER 1951, MAC AN 1961, KENDEIGH 1961, OLÁH 1967, VARGA 1966), melynek alkalmazásával az egyes zónák finomabb szerkezetét is megismerhetjük. A patakvizek életközösségének elemzése és tagolása kezdetben a nagy mozgásképességű és térigényű állatok elterjedési viszonyainak kutatásán alapult. Ennek eredménye volt az az extenzív szemlélet, amely a folyóvizeket longitudinálisán színtájakra osztotta és ezzel a folyóvizet benépesítő állatvilág olyan megjelölésére nyílt lehetőség, ami pl. az ismert halrégiók megkülönböztetésében jutott kifejezésre (Salmonida-, Cyprinidastb. régió). Ezt az extenzív szemléletet alkalmazták a rovarlárvák társulási viszonyainak a meghatározására is. A Trichopterák ökológiai igényeinek meghatározása alapján került sor a különböző folyóvizek jellemzésére és tagolására (MARTYNOV 1929., LEPNYEVA 1949., GOLÜSKINA 1962.). A folyóvizekben élő rovarok ökológiai osztályozásának egyik legérdekesebb vizsgálatát LEPNYEVA végezte, amely egy szibériai medence, a Jenyiszej Trichopterái alapján készült. Szerinte „az erős sodrású vizeket kedvelő Trichopterák megoszlása a folyókban nem az ökológiai csoportokban való megoszlásban tükröződik, hanem az ökológiai spektrumban, ahol a különböző típusú folyóvizekhez kötődő fajcsoportokat fokozatosan felváltják a szélesebb ökológiai spektrummal bíró csoportok". A folyóvizek tegzes-lárvái között kevesebb azoknak a fajoknak a száma, amelyek behatolnak az állóvizekbe is. A himarobiont tegzesek csoportja, amelyet MARTYNOV értekezése megjelölt, LEPNYEVA szerint két alcsoportra osztható: az egyik a tulajdonképpeni „himabiontok", amelyek „szűk tűréshatárú", specializálódott fajcsoportok, alkalmazkodtak a magas hegységek patakjaihoz, a másik a „ritrobiontok", melyek a változó tengerszint feletti magasságokhoz alkalmazkodó kis patakok, csermelyek lakói. A MARTYNOV szerinti „tahipotamobiont" tegzesek csoportja szűkebb el terjedést mutat. A „potamobiontok" ökológiailag élesen körülhatárolt csoportot képviselnek, amelyeket specifikus vonások egyesítenek; egybeesnek a síksági folyókban található Trichopterák kai. A folyóvizeket kategóriákba sorolta LEPNYEVA (1949): 1. kis hegyi források és csermelyek, 2. az előhegyek patakjai, folyói, 3. a bővizű síksági folyók. Szibéria folyóvízi Trichopteráinak ökológiai osztályozásával MARTYNOV, LEPNYEVA és GOLÜSKINA 453