Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Kozári József: Birtokviszonyok alakulása Deménden 1860 és 1888 között

Birtoknagyságot tekintve, 88 tulajdonos kezén volt 1 holdat el nem érő, 3 volt 1-től 5 kat. holdas, 28-28 5-10, ületve 10-20 holdas, 4 20-30 holdas, l-l 30-40,40-50, 50-100, illetve 100-150 holdas, 1 pedig 1000 hold feletti földterület. Első pillantásra feltűnhet, hogy a legnépesebb birtokkategóriát az 1 hold alatti és az 5—20 holdas birtokosok alkották. További sajátossága az ekkor megfigyelésre módot adó birtokviszonyoknak, hogy 1 fővel képviselteti magát a 100 és 150 hold között elhelyezkedő birtoknagyság, vagyis az a kategória, amely korabeli terminológiával kis középbirtoknak nevezhető, a századvégi mezőgazdasági felvételekben pedig mint középbirtok szerepel. Az egy birtokosra eső terület 14,03 kat. hold, vagyis a középparaszti birtoknagyságnak megfelelő földdarab volt, míg az Egri Érsek egymaga 1540,33 kat. holdat mondhatott magáénak.

1 1 Egy 1866-ban készült statisztikai jellegű felmérés alapján a gazdaságokban folyó termelésről is van némi képünk. Eszerint a Deméndiek 10 féle terményt állítottak elő. Őszi terményként búzát, kétszerest és rozsot, tavasziként árpát és tengerit vetettek. A kertekben burgonyát és dohányt termeltek. Megtalálható volt még a — valószínűleg saját szükségletekre dolgozó háziipar alapanyaga — len és kender is. A rétek csak öreg szénát adtak. Saijút nem minden évben kaszálhattak a deméndiek.

1

2 Az egykorú, 1865-ből fennmaradt kataszteri felvétel szerint átlagban 1 katasztrális holdra 2 forint 70 krajcár esett. Az így kiszámítható 5872,28 forint tiszta jövedelemből 2934,17 forintot (49,97%) az érsek mondhatott magáénak. A többi birtokosra tehát fejenként 19,08 forint jutott.

1

3 Meg kell jegyeznünk, hogy ezek a számok valószínűtlenül magasak, s ez döntően és elsősorban abból adódik, hogy az önkényuralom korában a tiszta jövedelmet a valóságosnál tudatosan vették magasabbra. Deménd XIX. századi birtokviszonyainak legnevezetesebb, egyben legfontosabb forrása az 1888-ban készült kataszteri telekkönyv. E nevezetes dokumentum alapján már részletes kép bontható ki a határról, megismerhetők az egyes dűlők, az ott található művelési ágak, és minthogy a forrás az adókivetés céljából készült, segítségével a művelt területek kataszteri tiszta jövedelmére is számításokat lehet végezni. A kataszteri telekkönyvet életre hívó 1875. évi VII. törvénycikk végrehajtása idején az Eger—Budapest főútvonalhoz bekötő úttal csatlakozó Demjén szabályos, több utcás szalagtelkes falu volt, és 766 lakosnak szolgált lakóhelyéül. E népesség 95,6%-a, 732 fő magyar nemzetiségű. A magyar etnikum mellett még német és szlovák elemeket is találhatunk. Ezek száma azonban gyakorlatilag elhanyagolható.

1 4 A legnépesebb felekezetet a római katolikusok 740 fős gyülekezete alkotta. Mellettük 17 izraelita, 7 helvét, azaz református, valamint 1 ágostai, tehát evangélikus és 1 görögkeleti vallású személy alkotott 5%-ot sem elérő kisebbséget.

1

5 A katolikus lakosság 96,6%-os abszolút többségére a helység földrajzi fekvése, valamint az ad magyarázatot, hogy a község a jobbágyfelszabadítás előtt érseki birtok volt. Demjén 4273 kat. holdra kiterjedő területét — mely akkoriban már Pázmándi pusztát is magába foglalta — 1888-ban 120 hold beltelek és 4153 hold külsőség alkotta.

1 6 Ez 2527 hektárnak, azaz 25,27 km

2-nek felel meg. A fenti adatok alapján könnyen reprodukálható népsűrűség — 30 fő/km

2 — alig haladta meg az országos átlag ötven százalékát.

1

7 A 120 holdas beltelken felépült település, jellegét tekintve vízparti volt, magja a Laskó-patak bal partján feküdt. Itt húzódott a főutca, melyhez két, dombok alatt kanyargó mellékutca kapcsolata a riolittufába vájt barlanglakásokat és pincéket, egy harmadik pedig a Laskó jobb partján levő házakat. A főutca közepe táján magasodó, 1779-ben felszentelt templom a falut al- és felvégre osztotta. Az utcák két oldalán sorakozó porták úthoz legközelebb eső részén épült fel a község 152 lakóháza, melyek túlnyomórészt a falu határában található kőbányában fejtett darabos kőből készültek, és 357