Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Bohony Nándor: Adózó népesség és határhasználat Egerben az 1828. évi országos összeírás adatai alapján

Esetünkben a nemesi jogállás 103, a katonai szolgálat 11, a foglalkozás, illetve alkalmaztatás minősége 49, az előrehaladott életkor 273, a kiskorúság pedig 14 egyén vonatkozásában szolgált a mentesség alapjául. A foglalkozás, illetve az alkalmaztatás következtében mentesítettek többsége, 32 személy (a foglalkozás, illetve alkalmaztatás következtében mentesítettek 65,3%-a) világi, 17 (a foglalkozás és alkalmaztatás következtében mentesítettek 34,7%-a) viszont egyházi szolgálatban állott. Egy részük — mint az adatokból az teljesen egyértelműen kitűnik — értelmiségi foglalkozást űzött, professzor, ügyész, mérnök, tanár, tanító, a másik csoport — ahogy ma mondanánk — köztisztviselő, levéltáros, hivatalnok stb. volt, a harmadik csoport pedig azokból tevődött össze, akiket a nemeseknél, illetve a nemesi állást élvező szervezeteknél és intézményeknél (vármegye, érsekség, káptalan) vállalt szolgálat juttatott az adómentesség boldog állapotába. így volt köztük vármegyei hajdú, érseki kocsis, káptalani muzsikus. A név nélkül, csupán szám szerint nyilvántartott 3345 természetes személy mind egy szálig adózott. Az adófizetők száma így végső összegzésben a belvárosban 1917, a hóstyákon 4791, a város környékén elterülő pusztákon és promontorokon pedig 310, tehát 7018 fő volt. Ez a szám a bejegyzetteknek 93,9, az össznépességnek viszont csak 38,4%-át tette ki. A 3673 név szerint feljegyzett adóköteles természetes személyek közül 3260 (88,8%) jogállása volt megismerhető. Köztük így 44 honoráciort (1,3%), 363 civist (11,2%), 2016 inquilinust (61,8%), és 837 subinquilinust (25,7%) találtunk. A szám szerint nyilvántartottak között viszont már csak 372 személy jogállása volt feltárható, s ezek szerint körükben 3 (0,8%) volt honorácior, 17 (4,6%) civis, 269(72,3%) inquilinus és 83 (22,3%) subinquilinus. A 7018 adózó közül így végül is csak 3643 (51,9%) jogállását ismerhettük meg, akiknek sorában összesen 47 (0,7%) volt honorácior, 380 (5,7%) civis, 2285 (34,1%) inquilinus és 931 (13,9%) subinquilinus. A város társadalmában, mint a fentiekből látható, maroknyi csoportot képeztek a honoráciorok. Ennek ugyan többszöröse, de még mindig vékony társadalmi réteg volt a cíviseké. A derékhadat 2285 fővel az inquilinusok, a zsellérek alkották. Bár náluknál kevesebben voltak, számra nagysúlyú társadalmi csoport még a subinquilinusoké volt. Figyelemre méltó végül, hogy a város társadalmából teljesen hiányzott a colonus, a jobbágy. Jóllehet az idézett adatok önmagukban is tanulságosak, mégsem kerülhette el figyelmünket, hogy a honoráciorok és cívisek túlnyomó többségét a falakon belül elterülő városrészben, a belvárosban írták össze, míg az inquilinusok és subinquilinusok döntő többségét a hóstyákon. A város tehát településtörténeti, társadalom-földrajzi tekintetben is két, jól elkülöníthető részre tagolódott. A nemeseknek, a honorácioroknak és a polgároknak, tehát a kiváltságos, illetve előkelőbb rétegeinek otthont adó belvárosra és a hóstyákra, ahol főként a zsellérek, illetve a házatlan zsellérek tömegei éltek. A városfalak tehát két világot választottak el egymástól, az urak, az előkelők, a módosak és a plebs, a köznép világát. Nem túlzás állítani tehát, hogy a falak egyszersmind a társadalmi választóvonal szerepét is betöltötték. A jogállásra vonatkozó adatok megtekintése után elengedhetetlennek látszott, hogy a város adózó társadalmának foglalkozás szerinti megoszlását is vizsgálat tárgyává tegyük, bár az összeírás csak 631 személy (9,4%) esetében nevez meg foglalkozást. Ezek közül 15 (2,4%) űzött szellemi tevékenységet, 29 (4,6%) dolgozott az élelmiszer-, 2 (0,3%) a vegyi-, 57 (9%) a fémfeldolgozó-, 264 (41,8%) a bőr-, 143 (22,7%) a textil-, 51 (8,1%) az építőés faiparban, 9 (1,4%) a szolgáltató iparban, 26 (4,1%) egyéb iparágakban, végül 35 (5,5%) volt kereskedő. Az iparosok csaknem fele a bőr-, közel egynegyede pedig a textiliparban dolgozott. Minthogy a korabeli Egerben kiterjedt szőlőművelés virágzott, úgy 346