Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Kávássy Sándor: Szatmár megye népessége és etnikai viszonyai a XIX. század elején

Ahogy a fentiekből világos, az általunk felállított mérce szerint Szatmárban a XIX. század első évtizedeiben 103 helység (38,15%) volt nemzetiségi szempontból homogénnek tekinthető és 165 (61,11%) vegyes lakosságú. A szatmári települések többségét tehát a lakosság vegyes összetétele jellemezte, a helységek nagyobbik felében két, három, négy, esetleg több nemzetiség fiai éltek együtt. A nemzetiségi szempontból egyöntetű települések sorában 35 (a szatmári helységek 12,96%-a) volt magyar, 65 (24,07%) román, 2 (0,74%) német, 1 (0,37%) rutén. Ezekben a helységekben összesen 63 235 lélek, a vizsgált települések 235 944 főre menő népességének 26,80%-a élt. E lakosok körében 25 352 (40%) volt magyar, 35 395 (56%) román, 1469 (2,48%) német, 319 (0,5%) rutén, 2 fő (0,003%) szlovák és 646 (1,02%) zsidó. A vegyes lakosságú települések népessége ezzel szemben 172 729, a tanulmányozott helységek lakosságának 73,20%-a volt. Soraikban 87 437 (50,62%) volt magyar, 44 134 (25,55%) román, 24 500 (14,18%) német, 9161 (5,30%) rutén, 1064 (0,62%) szlovák, 6455 (3,74%) zsidó. Összegezve a helységek két sorának adatait, az a végeredmény, hogy a megvizsgált települések 235 944 főt számláló lakosságából 112 799 (47,80%) volt a magyarság részesedése, 79 529 lélekkel (33,71%) második helyen a románság foglalt helyet, harmadik helyen 25 969 fővel (11,01%) a németség állt, 9560 fővel (4,02%) a negyedik hely a ruténséget illette, az ötödik hely a 7101 lelket (3,01%) számláló zsidóságé volt, végül a megye legkisebb nemzetisége a mindössze 1066 (0,45%) egyént magába foglaló szlovákság volt. Ha mindezeket az adatokat kördiagramra visszük, a következő ábrát kapjuk. Magyarok — a szórványokat is tekintetbe véve — 228 helységben (a megye településeinek 84,44%-ában) éltek. Legnagyobb tömegben Szatmárnémetiben, ahol egyedül reformátusok 11 075-en voltak, a magyarság lélekszáma azonban a valóságban itt lényegesen magasabb volt, minthogy magyarok a katolikusság körében is szép számmal voltak, akiket viszont a jelzett nehézségek miatt a németek javára számoltunk el. Jelentős magyar tömegek ezenkívül még Börvelyen, Fehérgyarmaton, Tarpán, Csengerben, Felsőbányán, Körtvélyesen, Mátészalkán, Nagykárolyban, Szinérváralján laktak. Románok, szintén figyelemmel a szórványokra, összesen 222 helységben (a megye területén levő települések 82,22%-ában) laktak. Fontosabb centrumaik Apa, Bikszád, Felsőfalu, Komorzán, Kányaháza, Madarász, Nagykároly, Ráksa, Remetemező, Tartolc voltak. Német népessége 26 településnek volt. Legnagyobb tömegben Nagykárolyban, Felsőbányán, Nagybányán és Szatmárnémetiben voltak találhatók, jelentős német településeknek még Erdőd, Béltek, Nagymajtény, Mezőpetri és Fény számítottak. Rutének, szétszórva, 39 helységben fordultak elő. Nagyobb csoportot Nyírvasvárin, Penészleken, Lúgoson és Gebén alkottak. Zsidó lakosokat 183 helységben lehetett találni. Legnépesebb csoportjuk (1898 fő) a megyeszékhelyen, Nagykárolyban élt. Tömegesebben még Csengerben, Mátészalkán, Hodászon, Szinérváralján és Aranyosmeggyesen fordultak elő. Számottevőbb szlovák népesség Nagybányán, Nagykárolyban és (vélelmezhetően) Csekén létezett, lélekszámuk azonban az említett helységek egyikében sem érte el a 300-at. Néhány, illetve egy-két családból, vagy éppen egyénből álló szórványok még 19 település keretében voltak találhatók. Ha mindezek után térképre visszük a közölt számsorokat, úgy azt találjuk, hogy a magyarság településterületének határai Szatmárban a XIX. század első évtizedében a nyugati megyehatártól a Mérk, Börvely, Bagos, Dara, Vetés, Amac, Hirip, Nagykolcs, Krassó, Szinérváralja, Avasújváros és Kőszegremete érintésével meghúzható vonal mentén húzódtak, a magyar településterület tehát déli és keleti irányban nagyjában-egészében a hegyek 334