Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Bodnár László: Településközpontok és vonzáskörzeteik Heves megyében

A településeken belüli infrastrukturális igények megvalósítása (közművesítés, lakásépítés, intézményellátás stb.) csak a települések belterületén belül jelent változást a területfelhasználásban. A városiasodás legnehezebben megoldható kérdései, következményei a faluhálózat fejlesztésében mutatkoznak meg. Az urbanizáció előrehaladása megállíthatatlan folyamat. Lehet időnként gyorsabb, időnként lassúbb ütemű, de minden esetben elkerülhetetlenül a faluhálózat sorvadásával, a falvak összes lakosságának csökkenésével jár világszerte. A prognosztikai kutatások szerint jelentős falukoncentráció következik be, vagyis a csökkent népesség kevesebb, de jobban felszerelt (viszonylag urbanizált) faluban fog elhelyezkedni. E problémával foglalkozva rögtön megfogalmazódik a kérdés, hogyan tekinthetjük a falufejlesztést az általános urbanizáció részének, amikor éppen sorvadó településtípusról van szó? A fejlesztés igényei a megye településhálózatának megfelelően differenciáltak, melyet (alapfokú, középfokú, felső fokú ellátás) egyrészt a népesség koncentrációja, másrészt a gazdaságosság határoz meg. Ezért a településfejlesztés egyre jobban igényli a településhálózati szerepkörök, kapcsolatok tervszerűbb érvényesítését, melyet a megyei fejlesztési alapok felhasználásával lehet megvalósítani. A megyei fejlesztési alapok alsó fokú központokra bontott kis hányada nem teremtheti meg az eddiginél gyorsabb településfejlesztés alapjait. Az alsó fokú központok hálózata alapvetően egy kettős funkció betöltésére lenne hivatott és fejlesztésüknek ezek párhuzamos megvalósulását kell szolgálnia. Az alsó fokú központok központi szerepköre nyilvánul meg abban, hogy területükön koncentrálódik az alapfokú ellátás intézményrendszere. Ezen intézményeknek azonban van egy olyan racionális, népességszámban meghatározó alsó határa, amelyet a megye faluhálózata („falvak") nem elégíthet ki, ezért alsó fokú központokat kell szervezni. E központok a környezetükben fekvő falu kategóriába tartozó községek ellátásáról is gondoskodnak olyan mértékben, amennyiben ezen intézményrendszerük kiépült, és amennyiben ezek igénybevételét a közlekedési kapcsolatok lehetővé teszik. Másik feladatuk az, hogy mind intézményhálózatukon, mind saját infrastrukturális kiépítettségükön keresztül növekedjék népességmegtartó képességük, gyakoroljanak vonzást a környezetükben fekvő községek népességének lakóhely-változtatásaira, ezáltal egy távlatilag kialakuló, a mostaninál koncentráltabb és racionálisabb faluhálózat gerincét képezzék. Az alsó fokú központoknak ma még érzékelhető népességvonzása nincs, a migráció a jelentősebb településekre irányul. A polarizálódással párhuzamosan a kisebb községek intézményrendszere hiányos, infrastrukturális fejlesztésük gazdaságtalan, bizonyos nagyságrend alatt nem is lehetséges. Az 1000 főnél kisebb népességű aprófalvak nem képesek biztosítani az alapfokú ellátást biztosító intézményeket sem. A megyében fontos és sürgető feladat az alsó fokú (körzetek) központok szerepkörének erősítése, mert nagy részük ma még nem tudja sem a saját, sem a körzetük alapellátásának egy részét biztosítani. Miután az alsó fokú központok népességfelvevő képessége kicsi, szükséges, hogy ebbe a településcsoportba tartozókban is olyan körülmények kialakulását segítsék elő, hogy azok legalább természetes szaporodásuk egy részét meg tudják tartani. 316