Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Molnár József: Az egri tanítóképző megalakulása és főbb eseményei a népoktatási törvény megjelenéséig

Az intézet életének első esztendeiről Maskovics Mihály tanár értesít bennünket, aki 1834-ben Egerben egy vékony kis füzetszerű kéziratot jelentetett meg a következő címmel: „A falusi Iskola Mesteri Hivatalra készítendők számára az Egri Anyamegyében alapíttatott Intézetnek rövid előadása". E kis könyvecske igen értékes adatokat tár az olvasója elé az intézet első négy évének történetéről, és szervezeti szabályzatáról. Szól az intézet céljáról, rendtartásáról, az erkölcsi nevelésről, a tanítókról, a növendékekről, a tanulmányi tárgyakról stb.-ről. Ezekből néhány ma is fontosnak és érdekesnek látszó gondolatot szó szerint idézek, például az intézet rendtartásából és céljából: „A Falusi Ifjúság helyes oktatása sokkal fontosabb dolog, mint némellyeknek látszik. Csak gyermekekből válnak emberek, kik hogy különféle viszonyaikban ..mint hiv alattvalók, iparkodó polgárok, jó házastársak, szülék ... a közéletre szerencsés hatással lephessenek fel, oktatás és nevelés által kell kimíveltetniök, s mivel erre a szüléknek sem üdejök, sem elég ügyességök nincsen a szükséges oktatásnak iskolákban Tanítók által kellene megtörténni ... Az iskolák, hogy a kívánt gyümölcsöt meghozzák olyan Tanítókkal látassanak el, kik a jó erkölcsben nemcsak a tanuló ifjúságnak, hanem az egész Helységnek példát adnak, a Tanítás szabásaiban jártasak s ezen kívül egyéb tulajdonok, úgymint a gyermekekhez szíves hajlandóság, béketűrés, szorgalom által ezen hivatalra születtek, és ha egyszersmind Egyházi Énekesek a Hangászat mesterségében gyakorlottak legyenek."

4 Szól továbbá a tanulók erkölcsi neveléséről, a házi törvényekről, a tanítók példamutatásáról stb. Többek között ezeket írja: „Mivel egy Iskolamester sokkal többet árt tanítványainak rossz példa adással, maga rossz erkölcsű lévén, mint oktatás által használhatna: azért fődolog az Intézetben a Nevendékeket Elöljárók és Törvények által úgy vezérelni: hogy tiszta értelmök jóakarattal párosodván, necsak szóval, hanem tettel is tanítsák a reájok bízandó Ifjúságot."

5 Tehár már ekkor látták a pedagógus magatartásának, példamutatásának nagy nevelő erejét. Már 150 évvel ezelőtt jól tudták, hogy: „ ... e tárgyban (már mint a tanulók nevelése terén) legtöbbet tehet azon . . . Férfiú, ki a Nevendékeknek Tanítója lévén s azon kívül az Intézeti épületben a Nevendékek nappali és éjjeli teremjeik mellett lakván, azoknak ki ösmeretére s erkölcsi javítására legbővebb alkalommal és hatással bírhat."

6 A tanítóképzősök mellé rendelt nevelőtanárnak az volt a feladata, hogy a tanulókat tanulás közben és egyéb, más alkalmakkor oktassa ki hivatali kötelességükre, elöljáróik iránti tiszteletre és engedelmességre, továbbá, hogy a tanulók megfigyeléseiről és tapasztalatairól az intézet igazgatóját tudósítsa. Az intézet megalakulásakor a következő kötelező tantárgyak voltak:hittudomány, értelmes olvasás, szépírás, helyesírás, számvetés szabályai, különféle esedező, kötelező, nyugtató és egyéb levelek szerkesztése, tanítás és nevelés tudománya, az egyházi énekeseknek, azaz a kántoroknak pedig a „hangászat" ismerete. Volt továbbá — egy XX. századbeli ember számára legalábbis furcsa tantárgy — a jegyzői teendők ellátásának ismerete, hivatalos nevén Népjegyzői Utasítás. Erről — Benkóczy Emil, az Egri Tanítóképző Intézet történelem szakos tanára, könyvében a következőket írta: „ .. . mivel több helységekben az adózó nép kíméllése tekintetéből a Jegyző hivatalt is az Iskolamesterek viselik, hogy a Nevendékek e részben egészen járatlanok ne legyenek, a Jegyzői Hivatalra ezen Tek. Heves vármegye Számvevője által kidolgozott utasítás is közöltetik a Nevendékekkel."

7 A tanulóknak félévenként kellett vizsgázniuk. A kántornak is készülők a másodévben tanulták az ezzel kapcsolatos tárgyakat. Akik csak iskolamesterek kívántak lenni, azok egy év után is megkaphatták a tanításra feljogosító „bizonyság levelet" (oklevelet). Érdekességként hadd álljon itt egy 1843/44-es tanévből származó okirat, illetve annak egy-két részlete, mely mutatja, hogy az egyes tantárgyak keretén belül mivel foglalkoztak. 297