Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Vadon Lehel: Upton Sinclair világnézete a magyarországi kritika tükrében

vetettek véget. „Ezekben a levelekben egy nagy író hajtja meg elismerése zászlóját egy másik ugyancsak jó és meggyőződéses szocialistának tartott harcos előtt. Jack London megvetéssel utasította vissza a Sinclairt ért igaztalan és hamis vádakat, amelyek azóta sohasem merültek föl többé. A hírlapkiadó trösztöknek el kellett ismerniük, hogy a szocialista gondolatnak Sinclairben kemény tollú, veszedelmesen őszinte hirdetője támadt."

2 Pár nap múlva Braun Soma Sinclairt „a szocialista eszme egyik nagy zászlóvivőjé"-nek nevezte a Népszavában megjelent cikkében. Braunt Sinclair, a polgári felvilágosodás legnagyobb alakjára, a francia forradalom egyik eszmei vezérére, Voltaire-re emlékeztette, aki egész életét szintén az előítéletek, a megcsontosodott vélemények, a társadalmi igazságtalanságok megszüntetése szolgálatába állította. A következő sorokban összegezte politikai jelentőségét: „Sinclair a proletáriátus felszabadításáért harcol, de mert marxista tudása fölismertette vele ennek a felszabadító hadjáratnak minden nehézségét, kétfelé néz: kíméletlen éllel leplezi le a hatalmon levő osztályok minden gyarlóságát és vétkét és tudatossá, a maga világtörténelmi szerepét ismerővé akaija tenni a dolgozókat."

3 1930. április 20-án a Népszava „Figyelő" irodalmi mellékletében rövid, de Upton Sinclair művészetének lényegét, célját helyesen megfogalmazó tanulmány jelent meg Amerika Zolája: Upton Sinclair címmel. Itt olvashatjuk Sir Arthur Conan, nálunk Conan Doyle néven ismert író elismerő Sinclair-értékelését és Sinclairnek Doyle-hoz intézett levelét. Levele egész írói munkásságának pontos magyarázata, amely csak egy célt ismert: küzdelem a kapitalizmus ellen. A cikk bátor szocialista harcosnak mutatja be az írót, aki „a harcot Amerikában vívja meg, minden támasz és segítség nélkül, mert igazi hátvédje most sem Amerika, hanem Európa dolgozó népe".

4 írói programjának megvalósítása „harcot és leleplezést jelent, álarcok leszaggatását és fanatikus hitet a kapitalista gazdasági renddel ellentétes és azt fölváltani hivatott szocialista világrendben. Upton Sinclair a nagy leleplező, aki ott harcol a kapitalizmus ellen, ahol az a legerősebb".

5 „Upton Sinclair, az amerikai társadalom lelkiismerete, aki a nagykapitalista Amerikában a megalkuvás nélküli tiszta szocializmust képviseli."

6 — olvashatjuk abban a cikkben, amely felsorolja azokat a nehézségeket és akadályokat, amelyekkel szocialista nézetei miatt lehetetlenné akarták tenni az író programjának megvalósítását. A kiadók nem vállalták könyvei kiadását — nyomdát állított fel magának. Nem biztosítottak papírt könyvei kiadásához — vékony csomagolópapíron nyomtatta ki regényeit és tanulmányait. A cenzúra elkobzással fenyegette meg a Petróleumot — forgalomba hozta a híres fügefaleveles kiadást. A polgári lapok nem közöltek műveiről bíráló ismertetéseket, visszautasították hirdetéseit — világot átfogó levelezéssel adta hírül újabb könyveinek megszületését. A Népszavában megjelent cikkekből és idézetekből kitűnik, hogy a napilap a 20-as és 30-as években határozottan kiállt Upton Sinclairnek szocialista íróként való népszerűsítése és értékelése mellett. A 100% 1928 második számában jelent meg Vajda Sándor Upton Sinclair ötvenedik születésnapjára írt tanulmánya. Vajda az író harmincéves munkája egészének mérlegét vonta meg, s irodalmi pályafutásáról megállapította, hogy bár minden műve kapitalistaellenes, s legtöbbje nyílt színvallás a proletáriátus törekvései mellett, mégsem mutat egyenes vonalú fejlődést, és csak nagy fenntartásokkal nevezhetjük Sinclairt szocialista írónak. Vajda szerint a szocializmus Marx óta túlment az egyes konkrét kapitalista kinövések feltárásán és kipellengérezésén, a küzdelem a kapitalista rendszer alapjai és e rendszer egésze ellen folytatott állandó harccá fokozódott. Az új körülmények között a szocialista írónak kettős követelménynek kellett eleget tennie: Először is, hogy az az ügy, amiért harcol, ne csupán irodalmi téma legyen, hanem hogy művészetét következetes proletár világnézet hassa át idegen ideológiákba való visszaesés nélkül. Másodszor, hogy a szocialista író állandó belső kapcsolatban éljen a munkástömegekkel, azok törekvéseivel, s a 246