Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Szabó István: Szójelentés, mondatszerkezet, grammatikalitás

+'the problem hardens'; vagyis egyszerűbben: 'hard (difficult) — -en (a fentebb javasolt +, — jelölés szerint). (29f, g, h, i) ismét jelentéstani okokból agrammatikus struktúra: 0 bonyolultsági fokú probléma — a fogalom meghatározásából eredően — nincs ( (29f) az ilyen probléma létét implikálja; helyes: 'The student made the problem more compli­cated); a gyémánt szilárdságában nincsenek fokozatok (legalábbis a laikus fogalmak sze­rint) (29g) ); 'hard coat (kőszén, feketeszén) egy fogalom tagolt neve, ahol 'hard eredeti jelentése elmosódóban van; a feketeszén minőségében lehet különbség (a és b időpont között beállhat változás), de e különbség mérésének egysége a kalóriaérték ( (29h) ); idegen minőségeket — a köznapi gondolkodás-elemzés szintjén — nem hasonlítunk össze ((291)). Amint (29) egyes példái is mutatják, az állapotok változ(tat)hatósága, az a tény, hogy egyes tulajdonságok eltérő mértékben lehetnek jelen a dolgokban, mindez tükrö­ződik a nyelv jelentéstényeiben: vannak állapotváltozást jelölő jelentésegységek (szilárdul, kristályosodik, cseppfolyósodik stb.), a tulajdonság mértékének nyelvi korrelátuma pedig a fokozhatóság. (Az is nyilvánvaló, hogy az állapotváltozás ténye, fogalma és a tulaj don­ságmérték s fokozhatóság között összefüggés van: az egyik állapotból a másikba való átmenet a minőség valamely összetevőinek változásában — csökkenésében vagy növeke­désében — valósul meg. Ennek nyelvi kifejezése: z anyag x időpontban más [például szilárdabb stb.], mint y időpontban.) A fokozhatóság pedig a fokozható formánsok jó né­hány struktúrajegyének és ezáltal szintaktikai környezetének meghatározója. Csak a tulaj­donságjelölő melléknévnek lehet hasonlító határozója, fok-, mértékhatározója, a hason­lítás körét (értelmezési tartományát) kifejező hely határozója ('Ede legerősebb a faluban'). A hely-, tér- és anyagviszonyt jelölő melléknevek jelentéstartalmuk folytán rendelkeznek más struktúrajegyekkel. 2 3 A fokozhatóság és szintagmatizálódás egyik összefüggésére Apresjan (1974:65—6.) mutat rá. A paradigmatikus tengely mentén ellentétpárokba rendeződő (térbeli kiter­jedést jelölő vagy parametrikus) mellékneveit — 'hosszú'-'rövid', 'mély'sekély', 'széles' -keskeny' stb. - közül csak az adott skála(mérce, norma) alsó pólusán levő tulajdonság jelölésére szolgáló melléknévhez kapcsolódhat olyan határozó, amely az adott tulajdonság teljes (abszolút) fokát jelöli: 'sovsem (soversenno, absolut no) nizkij, korotkij, uzkij, tonkif stb.; ezzel szemben - állítja a szerző — a skála felső pólusán levő tulajdonságot jelölő szó csak a tulajdonság nagy fokát jelölő határozóval szintagmatizálódhat (és ebben szintagmatizálódási szabályai azonosak az alsó pólust jelölő melléknevek szintagmatizál­hatóságával: 'oéeri nizkij éelovek'-oéeri vysokij éelovek), a tulajdonság teljes (maximális) fokát jelölő határozóval nem: + ,sovsem vysokoe derevo', 'soversenno Uro kaja reka', +'absotutno dlinnoe brevno'. A szerző ezt azon jelentéstani ténnyel magyarázza, hogy az adott kiterjedésnek az alsó skálán („lefelé mérve") van egy kritikus foka, a felső skálán („felfelé, extenzív irányban mérve") viszont nincs: a hosszú, széles (mély) tárgy hosszú­sága (szélessége stb.) mindig továbbnövelhető, s a tárgy mindig hosszú (széles stb.) marad; a rövid tárgy hossza („rövidsége") viszont nem csökkenthető a végtelenségig (ha a henger hosszát az átmérőnél kisebbre csökkentjük, a henger már nem rövid, vagy alacsony lesz, hanem vékony vagy lapos, kör alakú tárgy, idom). Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy a természetes nyelvben nem egészen így néz ki a dolog. A magyar átlagnyelvérzék nem 2 3 Az iskolai nyelvtanokból is ismert „ellenpéldák" jelentés és szerkezet nagyon sajátos összefüggésére vetnek fényt. 'Ede pestibb a pestieknél' közlés melléknevét a beszélő' tulajdonságjelölő funkcióval ruházta fel, és ennek kifejezéseként a tulajdonságjelölő melléknevekre jellemző struktúrába he­lyezte. A hallgató e szokatlan környezet alapján fogja fel a jelentésváltozást, illetve értelmezi a közlést. 239

Next

/
Thumbnails
Contents