Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Szőke Lajos: Mesterséges szláv nyelvek a XX. században

Nála a főneveknek nincs neme, mind mássalhangzóra végződik, és nincs deklináció sem. Azt hangoztatta, hogy a szókincset olyan szavakból kell összeállítani, melyek közös szláv örökséget jelentenek, azaz minden szláv számára érthetőek. Ebből adódóan a szótárszerkesztőknek az ószláv nyelvre kell támaszkodni, és egyúttal figyelembe kell venniök azt is, hogy a mai szláv nyelvekben hogyan alakultak az ószláv szavak, hangok. A nazális hangok sorsát elemezve a szláv nyelvekben az „a" helyett a szinte valamennyi szláv nyelvben közös ,,u"-t (ruk) ajánlotta, míg az „e" helyett a keleti szlávokra jellemző „ya"-t (govyad). Az erős helyzetben levő redukált hangok (6, b ) reflexei közül a csehben használt „e"-t alkalmazta (meh, / vec). Eltörölte az ószlávban és még néhány szláv nyelvben meglevő különbséget az „bi" és „m" között (cseh—ryba>rib). A „jaty" alakulását megítélve két lehetőséget ad, „ye" és ,,e", de sohasem „i"-t, amely pedig a csehben elég gyakori jelenség (cseh — télo,>jel). A „tort, tolt, tert, telt" hangkapcsolatok fejlődéséből a délszláv és cseh, szlovák változatot fogadja el (breg, glav). Az ószláv szótagképző 1" minden esetben szótagképzőhek maradt (vlk, stlp). Rámutatott arra is, hogy az ószláv „§t, zd" hangkapcsolatok változása a cseh nyelvben „c"-t, illetve „z"-t eredményezett, amelyet elfogadott a SlovanStinában is. Részletesen foglalkozott a szóképzés más lehetőségeivel is, ahol szuffixumok segítségével egy alapszóból számos újabb szó képezhető (-ziy, begaziy — futás, -osj, tvrdosj — keménység, -del, vozidel — jármű stb.) Tekintettel arra, hogy deklináció nem létezett, valamennyi elöljáró után a főnév változatlanul állt az egyedüli esetben, nominativusban (u maj — az anyának a). Hasonlóan a főnevekhez, a melléknevek sem kaptak végződéseket, nem volt nemük, és kivétel nélkül mássalhangzóra végződtek. A főnevek többes számának jele ,,-a", a mellékneveké „i" eszerint: do veliki doma — a nagy házakba. A melléknevek középfokát „pre-", felsőfokát pedig „naj-" prefixummal képezte. Változatlanok voltak a személyes névmások is (ya, ti, on stb.), így csupán „u" elöljáróval ellátott alakjai szolgáltak birtokos névmásként: u ya — enyém, u ti — tied stb. A mutató, kérdő, vonatkozó, határozatlan stb. névmások formailag a cseh megfelelőkkel egyeznek meg, de Kolkopnál nincsenek flexiók (kter, kteri, ze/to, zekto, zekteri stb.) A tőszámnevek megalkotásánál eléggé önkényesen sorszámnevekre jellemző alakokat is használt: prv, vter, tret, tvrt, pet, /est stb. — 1, 2, 3, 4, 5, 6. Ezért a sorszámnevek képzésére egy speciális szuffixumot talált ki, az ,,-en"-t, így: prven, vteren — első, második stb. Különböző, félig saját szerkesztésű képzőkkel oldotta meg a számnevek többi fajának a képzését (prvak — először, prvic — egyes, osmer — nyolc, gyűjtőszámnév, desatnasaben — tízszeres, prv vterin — egyketted stb.). A számnevek szintén nem kaptak végződéseket. Igei flexió a SlovanStinában nem volt, és valamennyi ige a főnévi igenév ,,-j" végződésének elhagyása után magánhangzóra végződött (vede). A flexiók hiánya miatt szükségszerűen kellett használni a személyes névmásokat. Délszláv analógiára alakult a múlt idő ,,-o" (ti mogeo), és a jövő idő ,,-ce" jele (ya nesece). Függetlenül az igei aspectustól képezte a jelen és múlt idejű határozói igeneveket (neseya — nesev), és a múlt idejű szenvedő melléknévi igenevet is (neset). Cseh és orosz hatás figyelhető meg a kétféle felszólító módban: nehaj ti nese—po3aluysta nesej! A múlt idejű szenvedő melléknévi igenév segítségével meg tudta oldani a szenvedő szerkezet konstrukcióit (dom bice prodat). Cseh és kismértékben orosz eredetre utalnak a határozószók, elöljárók és kötőszók. Speciális morfológiai rendszeréből adódóan szórendje kötött. Az alany, állítmány, tárgy sorrendje még a kérdő mondatban sem bomlik meg, mert ebben az esetben csupán a mondat elején használt „fi" szócska jelenti, hogy kérdő mondatról van szó. Kétségtelen, hogy a SlovanStina valóban a legmodernebb és egyúttal a legegyszerűbb is. így azonban 217