Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)
II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Hekli József: Viktor Rozov hőstípusai
finomodott, s a humanizmusról készített hangzatos munkáját tettével megcsúfolta. Mást írt és másként cselekedett. Kínos fájdalmat okozott az egyszerű, természetes öröm helyett. Az Ünnep-ben, amelynek a középpontjában a nemzedékek viszonyának egyik elszomorító jelensége áll, újra feltűnik — hacsak néhány pillanatra is - a legfiatalabb generáció képviselője, Petyka, aki gyermekes eszével, ifjonti szertelenségével okos nővére fölé emelkedik, mert lelki finomságból, szülői szeretetből kitűnőre vizsgázik. Ez a késői „rövidnadrágos" kisfiú csupán epizódszerepet kapott, csak betévedt a felnőttek mámoros, ünneplő társaságába, majd étellel-itallal megrakott tálcával és gyermekes kedvességgel próbálja jó kedvre deríteni a kisszobába száműzött, s mélyen megbántott szüleit. Ez a két miniatűr epizód is elég volt Rozovnak ahhoz, hogy egykori kedvenc hőstípusával komoly erkölcsi tanulságot fogalmazzon meg. Az egyfelvonásost záró írói monológban ismét felhangzik az egyik jellegzetes rozovi tétel, amely majd mindegyik művében — közvetlenül vagy közvetve — benne van: „És sem az ész, sem a tudás, sem a tehetség nem pótolhatja a földön az emberi jóság melegét és az együttérzést." (6) A dolgozat adta szűk kereteken belül megkíséreltük, hogy Rozov néhány hőstípusát nagy vonalakban felvázoljuk. Ma már kétségtelen tény, hogy az író művei s azok hősei, jelentős szerepet játszanak a szovjet drámairodalom fejlődésében. „Rövidnadrágosai" egykor korlátokat törtek át, s új életet, lendületet vittek a színpadra. Az egyre bonyolultabbá és színesebbé váló életben pedig felnőtt figuráival próbál az író — hol nagyobb, hol kisebb sikerrel — tanácsokat, megoldásokat sugallni. Újat — kétségkívül — elsősorban hőseivel és életteli szituációival hozott, a forma tekintetében általában tradicionális maradt. Mint maga is mondta: „Én rettenetesen konzervatív vagyok a formát illetően. Pedig — legalábbis azt hiszem — érzem az új mozgását. És kínlódva keresem az új kifejezési eszközöket, réginek számító formában, de vitathatatlanul az újat keresve." (5) Viktor Rozov drámai műveiben szenvedélyesen igényli a szocialista társadalmat, miközben alakjainak egyéni sorsában az emberi mindennapok tragikus színeit is bátran felvillantja. Hűen és találóan fejezte ki az adott korszak hangulatát, érzéseit, társadalmi, etikai problémáit, s ebben van nagy érdeme. Az más kérdés, mennyire sikerült mindezt mindig egyenletes, magas művészi színvonalon megfogalmazni, illetve megtalálta-e mindig az adekvát kompozíciót és formát? Bár az igazi művész pályája egyetemlegesen felfelé ível, az alkotás rögös útján azonban lehetnek megtorpanások, néha visszaesések is. S ez alól természetesen Rozov sem kivétel. Viktor Rozov szerepe és jelentősége a mai szovjet irodalomban nemcsak abban van, hogy meglátta és meglátja az élet újfajta, szokatlan jelenségeit, s mivel kitűnően ismeri a színházat, nemegyszer ő találja meg először azokat a színpadi jelrendszereket, konfliktusokat és hőstípusokat, amelyekben a mai témák a színházban közvetlenül megjelenhetnek, hanem abban is, hogy egész lényével benne él a színházi életben. Jellegzetes figurái — „rövidnadrágosai" és felnőtt hősei egyaránt — ma is, estéről estére nagy tömegeket vonzanak a szovjet színházakba. 188