Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Illényi Domonkos: A neokolonialista gazdaság és ideológia főbb kérdései

befolyása és vagyona a koalíciós kormány idején megnövekedett, így 1973-ban már 18-ról 23 millió DM-re emelkedett, a német Handelsblatt 1973. november 22-i száma szerint. A neokolonialista irányban módosított szociáldemokratizmus stratégiája, a gyarmati uralom következtében deformálódott társadalmi struktúrák reformjában látja azt az eszközt, amely az alapvető szociális átalakulás útját elzárhatja és a tudományos szocializmus offenzívájától megvédheti. Ezzel a német szociáldemokrácia az imperializmus támaszává válik neokolonialista törekvéseiben is, a Labour-Party, az osztrák, az olasz szocialista pártok mellett. A német SZDP jobboldali vezetői ennek a neokolonialista funkciójú politikának abszolút hívei, nemzeti és nemzetközi szinten is. E. Eppler és más jobboldali SZDP-vezérek írásaiban és beszédeiben kimutathatóak a „szegény ország — gazdag ország" neokolonialista elmélet és a velük rokon antikommunizmus összefüggései. E. Eppler szerint a „fejlesztési politika" a „privilegizált nemzetek" kísérlete, (tehát az imperialista államoké), hogy a fejlődő országok (Eppler szóhasználata szerint ,,have nots", Habenichtse, akiknek semmijük sincs) a „támogatás" segítségével elkerüljék vagy elkerülhessék a forradalmi utat. A NATO-államok káosz előtt állnának, „ha az osztályharc nem evolúciós módon veszítene éléből, hanem forradalmi megoldással telítődne."

1

2 Hogy a centrista szociáldemokrácia a „demokratikus szocializmusról" milyen elképzelést és gyakorlatot alakított ki, azt H. Matthöfer SZDP-politikus Latin-Amerikával kapcsolatos fejtegetéseiből ismerhetjük meg: „Latin-Amerikában nincsenek demokratikus, szocialista reformpártok, amelyeknek esélyük lenne arra, hogy a felső réteg ellenállását külső segítség nélkül legyőzzék. Ezért az európai szociáldemokrata pártoknak az a feladatuk . . ., hogy a demokratikus-szocialista pártok és teljesítményképes szakszervezetek szervezését elősegítsék. . . . Ilyen segítséget lehetne adni konkrétan pl. Chilében a keresztény-demokrata Frey-kormánynak." (1969!) Matthöfer szerint a harcot mindenekelőtt azon erők ellen kell folytatni, „akik a jelenlegi gazdasági-társadalmi rendszer szocialista transzformációját akaiják előidézni."

1 3 Ez a neokoloniaiizmus azonban régióként és országonként tagolt „ideológiai phallanxxal" rendelkezik. Míg Latin-Amerikában az NSZK a Matthöfer-féle reformista erőkre akar támaszkodni, addig Afrikában a reakciós-nacionalista tendenciákra épít és Kelet-Ázsia „arénájában" a „demokratikus szocializmus gladiátoraként" jelenik meg. E. Eppler mindezt félreérthetetlenül meg is magyarázza. „Ma azokból a célkitűzésekből indulunk ki, amelyeket a fejlődő ország maga dolgozott ki. Tanzániában, Dr. Julius Nyerere afrikai szocializmusából; és Elefántcsontparton a Houphouet—Boigny-féle liberalizmus a kiindulópont. Ha ezeket a célokat ideológiailag nézzük, ezt azért tesszük, mert minden politika mögött bizonyos értékkategóriák állnak. Nálam pl. a Godesbergi program értékeit jelentik ezek."

1 4 Mindezek alapján a következő fontosabb következtetéseket lehet levonni: A nyugatnémet szociáldemokratizmus, mint neokolonializmust befolyásoló politikai, ideológiai erő, a neokolonialista adaptáció politikáját támogatja a béke és szocializmus javára változott új helyzetben is, azzal, hogy az imperializmus igényeihez alkalmazkodó reformmozgalmakat és terveket hoz létre és valósít meg. Az egyre növekvő érdekellentéteket az imperialista és a'fejlődő országok között elfedi, hogy ezzel megakadályozza az ellentmondás esetleg forradalmi megoldását. Ezért tartja elsődleges feladatának a fejlődő országokban a reformista szervezetek létrehozását. Ellenforradalmi tevékenységét a fejlődő Világ nemzeti-forradalmi mozgalmai ellen irányítja. Meghamisítja a tudományos szocializmus alapelveit, „demokratikus szocializmus"-ról és a „harmadik világ"-ról szóló elméleteket konstruál. 2 17