Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Gál István: A széppróza formálódása a reformkor és a romantika vonzásában (Gyegyuhina L. Ny. Megjegyzések a modern költői nyelv szintaxisának néhány kérdéséről)

korlátlan áradásával kifejezhetett olyan élményanyagot, legtöbb esetben igazabb tartalom hiányában, amely megragadta a vegyes összetételű olvasógárdát. A hatáskeltés írói fogásának elbuijánzó használata, a borzalmak féktelen áradása, a fantázia korlátlan szárnyalása, az epedő szerelmek, nemes lovagok, kalandorok tömeges szerepeltetése vált divatossá. Ha kezünkbe veszünk egy-egy reformkori prózai művet, feltűnik előttünk néhány jellegzetes helyzet, kifejezés. Tájakat látunk, a szereplők mozognak, peregnek az események, s a nyugati minták sugalmazzák, diktálják az egész történetet, és mégis ennek a kísérletekkel teli időszaknak az emléke nem akar elmaradni. A fordításokon nevelődött magyar próza fokozatosan veti le a külföldi elemek hatását, és a sajátos elemek erősödésével, ezek összeolvadásával bontakozik egyre teljesebbé. A sokféle témával, érzéssel, helyzettel való folyamatos birkózás a fejlődési folyamat egészében megszüli az elbeszélő próza alapvető eljárásainak módszerét, stílusát, nyelvét. A beszélyek, novellák, regények olvasása közben találunk éretlen megoldásokat, megdöbbentő primitívségeket. A mesterkélt szavak, valószerűtlen történetek, torzított figurák az elénk táruló zsákutcák hatását keltik. Ezek a jelenségek mégsem vonnak le abból a tényből semmit, hogy e korszakban izmosodnak a műfaj további alakulásának lényeges feltételei. A műfaj fejlődésében az eszmei mozgatóknak kései említése nem azt jelenti, hogy az eszmei erők másodlagos szerepet kapnak e jelentős változásban. A reformkorban a haladó eszmék hatására a közéletben és az országgyűlésen olyan társadalmi kérdések bukkannak fel, amelyek egyre szélesebb rétegeket itatnak át. Természetes folyamat tehát az, hogy az új eszmék és új emberi problémák megtermékenyítik az elbeszélő műfajokat is. A nemzet első átalakulásából saijadó társadalmi és történeti tematika a sablonokkal, idegen mintákkal küszködve 1818-tól a beszélyekben, a novellákban ölt testet. Az elbeszélések kisebb terjedelmükkel, szerényebb ábrázolási igényekkel jobban fel tudják villantani a vajúdó magyar élet egy-egy sajátos képét. Ezekben a novellákban folyik a küzdelem tudatosan vagy öntudatlanul a magyar valóság meghódításáért, itt formálódnak az eddig kialakult technikához az eredeti témák. A kezdeti lépések alacsony szinten ugyan, de az elkövetkezendő fejlődés elsőiként előkészítő szerepet vállalnak először a humoros és történeti tárgyú novellákban. A novellairodalmunkban is az első termések fordítások és „magyarítások". Az első eredeti novellánk életre hívása után (Fáy András Különös testamentuma; 1818.)egyetlen elbeszélést kivéve (Aszalay Józef: Klélia; 1820.) nem jelenik meg novella. A műfaj fejlődésében ugrásszerű változást az 1822-ben meginduló Kisfaludy Aurórája és Igaz Sámuel Hébe címen kiadott zsebkönyve hoz. A novellák megjelenésének fórumaivá a zsebkönyvek és a folyóiratok váltak. Önálló novelláskötetek kiadására ritkán nyílt lehetőség. Szinnyei Ferenc statisztikája szerint 1822—25-ig mindössze huszonegy eredeti beszély jelent meg, ide számítva Fáy Bélteky házát is. 1922-től viszont minden irodalmi folyóiratban évenként jelentős számmal növekednek az elbeszélések. A leggazdagabb termést mennyiségileg és minőségileg Szinnyei szerint az 1823, 1825, 1828, 1829, 1830, 1834-es évek hozták. A novella fejlődését a következő nevek fémjelzik Kisfaludyn, a mesteren kívül: Fáy András, Kiss Károly, Vajda Péter, Bajza József, Gaal József és Vörösmarty Mihály.

1

3 A műfaj bölcsője az Auróra (ezen a Kisfaludy és a Bajza-féle Auróra értendő). Ebben olvashatók a legszínvonalasabb és elsősorban eredeti novellák. Eredmények tekintetében számba jöhet még Róthkrepf (Mátray) Gábor Regélője, mint az első szépirodalmi hetilapunk, mely hetenként kétszer jelenik meg, és noha hasábjain elsősorban fordítások olvashatók, eredeti novellákat is közöl, főleg 1833-tól 1835-ig. Ebben a lapban találkozunk először a fiatalokkal, Frankenburggal, Garayval, Nagy Ignáccal és Tóth Lőrinccel. A másik hetilap, Munkátsy János Rajzolatokja szintén kétszer jelenik meg hetenként, és 164