Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

A gyűjtött szóanyag több tekintetben is változatos. Ha fogalmi körök szerint vizsgáljuk, megállapítható, hogy vannak köztük a zenei formatanba tartozó kifejezések: ária, deviza, főtéma, nyitány, melléktéma, tematikus kompozíció, tétel; összhangzattani műszók: akkord, alaphangzat, diszharmónia, disszonáns, domináns, ellenpont, hangnem, hangzat, hármashangzat, harmónia, homofónia, kontrapunkt, moduláció, szekvencia, transzponál; előadási utasítások: arpeggio, crescendo, forte, fortissimo, legato, piano, staccato; zenei műfajokat megnevező szók: etűd, oratórium, rapszódia, szimfónia; egyéb, a zene vagy a zenei előadás fogalmait jelölő szavak: dallam, eufónia, hangol, kamarazene, koncert stb. A 73 szó közül 38 — a meghonosodás különböző fokán álló — idegen, illetve nemzetközi szó (pl. akkord, ária, deviza, etűd, kontrapunkt, szekvencia), 33 magyar szó (dallam, hangnem, összhangzattan, szólam, változat stb.), kettő pedig magyar és még érezhetően idegen szónak összetétele (vezérmotívum, záróakkord). A feldolgozás során kritériumot kerestem annak eldöntéséhez, hogy a zenéből kölcsönzött szavak közül melyik milyen mértékben maradt meg zenei műszónak, illetve mennyire került be a köznyelvbe. E célból megvizsgáltam, hogy a szavak a zenei lexikonon, illetve szótáron kívül előfordulnak-e köznyelvi szótárainkban, és milyen jelentés(ek)ben. (A felhasznált lexikonok, illetve szótárak: Böhm László: Zenei műszótár, Bp. 1955.; Szabolcsi Bence—Tóth Aladár: Zenei lexikon. Átdolgozott, új kiadás. I—

III. Bp. 1965.; A magyar nyelv értelmező szótára I—VII. k. Bp. 1959—62.; Magyar értelmező kéziszótár Bp. 1972. A hivatkozásokban: Böhm, Zenei Lex., ÉrtSz., ÉKsz. A lapszámokat nem adom meg — betűrendes elrendezésű művekről lévén szó.) A következő fokozatokat állapítottam meg: 1. Nem közkeletű műszói értékű szó (szókapcsolat), csak a zenei kézikönyvek tartalmazzák, az értelmező szótárak nem: crescendo, deviza, legato, orkeszter, osztinátó, preludium, staccato, szekvencia, tematikus kompozíció. 2. Ismertebb műszó; az értelmező szótárak is tárgyalják, de csak zenei jelentésben: alaphangzat, ária, c (zenei hang), ellenpont, hangszerel, hangszerelés, hármashangzat, kamarazene, kontrapunkt, moll, polifónia, vezérszólam. 3. Olyan zenei műszó, amelyet — néha zenei vonatkozásától függetlenül — más területen is használnak szakszóként: moduláció (hangtan, távközlés), oratórium (vallás), rapszódia (irodalom), skála (műszaki), szólam (nyelvtan), szinkópa (nyelvtan, orvostudomány). 4. A szó alapjelentése nem zenei, de az értelmező szótárak zenei szakszói jelentését is felveszik: domináns, leüt, leütés, téma, tétel, változat, variáció, zárótétel. 5. A köznyelvbe való bejutás folyamatában levő szavak: az értelmező szótárakban a zenei jelentés áll első helyen, amellett azzal összefüggő nem zenei mellékjelentésben vagy jelentésárnyalatban is szerepelnek: akkord, dallam, disszonáns, etűd, eufónia, hangnem, hangol, harmónia, homofónia, intonáció, koncert, nyitány, piano, szimfónia, szólam, transzponál. 6. Zenei fogalmakat jelölő szók, az értelmező szótárak zenei jelentésben tárgyalják őket. de a zenei kézikönyvekben önálló szócikket nem kapnak: diszharmónia, egyszólamú, kétszólamú, kontrázás, sokszólamú, záróakkord. A teljes szóanyag részletes feldolgozására és bemutatására ebben a keretben nincs mód, ezért húsz — jellegzetesnek ítélt — szónak jelentéseit (jelentésárnyalatait) és válogatott példaanyagát sorakoztatom fel, további következtetések levonása érdekében. Az anyagot a tárgyalt szavak betűrendjében rendezem el, közlöm az előfordulásait az említett kézikönyvekben, zenei és nem zenei értelmezését, valamint példákat nem zenei használatára. Rövid elemzéseim nem szótári szócikkek: azok gyakorlatától lényeges 178