Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

visszaélést, megfosztva professzori katedrájától azért, hogy az új nemzedék ne róla vegyen emberségből példát. Tormos még a felmentését is úgy próbálja beállítani, mintha az számára egy újabb lehetőséget jelentene, ahol mint tudós-matematikus másként érvényesülhet. Egyetlen dolgot nem tud megmagyarázni az osztálytársaknak az érettségi találkozón — az utolsó pillanatban, zárórára mégis megjött —, hogy miért nem vették fel a pártba. Ez számára érthetetlen, de még ebben az érthetetlenségben is igyekszik a maga pártjára állítani a többieket. Thurzó nem kíván teljes képet adni Tormos Gusztáv alakjáról, pályájáról. Az író szemmel láthatóan egy célra törekszik, a karrierizmus természetrajzának felvázolására. Épp ezért a drámában minden más csak arra szolgál, hogy kiemelje Tormosnak ezt a szocialista társadalomba nem illő magatartás-formáját, és megmutassa, hogy milyen sors vár a tormosgusztávokra egy új, szabadabb társadalomban, összekapcsolja tehát a karrierizmusnak, a kétszínűségnek az elemzését a konkrét társadalmi-történelmi viszonyok vizsgálatával. A változó világ megváltozott, más és más feltételei nem befolyásolják a jellemek alakulását. Tormos mindvégig jellemtelen, szubjektív érdekeit szem előtt tartó karrierista ember marad, aki aljas tetteit tíz év elmúltával is folytatja, míg az őt elítélő pozitív hősök mint Bors és Fidél a változó időkben szintén változatlanul becsületesek maradnak. A jellemeknek ez a statikus ábrázolása vitatható, azonban Thurzónál épp ennek a segítségével sikerült rámutatnia, hogy a képmutatáson, opportunizmuson alapuló karrierizmus mely történelmi időszakban fejlődhetett leginkább. Tormos az 1950-es évek első felében, a személyi kultusz idején érte el pályája csúcsát, így rajta keresztül Thurzó a demokrácia egyes torzulásának tükrét adta. A drámában három ember börtönbüntetéséről is szó esik. Steingruberéket nyilas ténykedésért ítélték el 1945-ben, Fidel unokaöccsét az 1956-os ellenforradalomban való részvételéért büntették meg. 1954-ben igaztalanul, koholt vádak alapján Borsot csukták le, hogy helyét Tormos Gusztáv vegye át a tudományos tanácsban. Mi sem jellemezheti jobban a társadalmi anomáliák fokozódását, mint az a tény, hogy Borshoz hasonló ártatlanul elítélt emberek ültek a börtönökben és karrierista törtetők a vezető funkciókban. Természetesen karrieristák most is vannak — s ezt Thurzó is jól tudja, hiszen hőseinek jelleme nem változott meg a darab folyamán — csakhogy a fennálló társadalmi viszonyok már meggátolják érvényesülésüket, számúkra, Thurzó szavaival élve, eljött a záróra. (Innen a darab találó címe!) Sajátos írói hitvallásra utal, hogy csak valamiben igazán hívő és reménykedő, bár különböző világnézetű Fidél és Bors tudja megtörni az individualizmus diadalútját. Nagyszerű érzékkel, s annak ellenére, hogy ez Thurzó első drámája, találó színpadi eszközökkel tudta jellemezni figuráit. Nyelvi stilizációval, jól időzített utalásokkal kitűnően tudta érzékeltetni a különböző korok atmoszféráját. Mindezeken túl az egész drámára mégis jellemző valami egysíkúság. Talán túl élesen sikerült megrajzolni a gátlástalan Tormos alakját, s a pozitív hősök is túl tisztán fénylenek a koromsötétre rajzolt háttérben. Az elemzett három drámával több hasonló gondolatot villant fel Wolfgang Johó Érettségi találkozó-ja is, s bár műfajilag nagy az eltérés köztük - hiszen regénnyel van dolgunk — mégis a számos eszmei-gondolati azonosság indokolttá teszi a mű felemlítését. A regényíró egy negyvenéves jubileumi vacsora, illetve az ezt követő néhány nap története kapcsán vall kortársairól. Johó már műve elején érezteti, hogy hősei, a vo^t osztálytársak mind alaposan megváltoztak, s nem éppen előnyükre. A történelem viharos fordulatai, a második világháború, s az ezt követő nehéz, szigorú évek ugyancsak kemény próbának tették ki az egykori ifjakat. A hajdani osztálytársak teljesen átalakultak külsőleg és belsőleg egyaránt, felvettek egy erőltetett tartást, egy színes maszkot, s abból szemlélik a világot és volt pajtásaikat is. 320