Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

Alekszej hatására - lassan felismeri, hogy életét önállóan kell irányítania, s a jó szándékú de idejétmúlt, kispolgári ízű normák alapján gondolkodó édesanyjával szemben is erősnek és határozottnak ajánlatos mutatkoznia. Andrej előtt többféle példa van, bátyjáé, az. elégedetlen színészé, Másáé, a mindent eltűrő, vakon szerető menyasszonyé, Vagyimé, az okos de nagyképű baráté és Alekszejé, a céltudatos, erős akaratú unokatestvéré, aki végül is döntő hatást tesz a fiúra. Sok-sok lelki harc után az ifjú hősből kemény szavak törnek elő, de ezek egyúttal a vígjáték alapgondolatának kifejezői is: „HÁT AZ A LEGFONTOSABB A VILÁGON, HOGY Ml LESZEK? HOGY MILYEN LESZEK - AZ A LEGFONTOSABB!! Különböző utak lehetnek az életben. Ha van valami érték bennem, akkor majd felszínre kerül. Feltétlenül kibontakozik. Tanulni is fogok, Állandóan tanulni akarok . . ." (3) Ezek a komoly szavak, amelyeket Rozov ifjú hőse szájába ad, a több mint két évtizedes távlatból is igen időszerűnek hangzanak. Andrej Averin figurájában tehát egy újfajta hőstípus jelentkezett az irodalomban, és a kedvenc lázadó hősben az író meg tudta mintázni a kedves semmirekellőt éppügy, mint a maga erejében bízó és akaratosan önállóvá serdülő fiatalembert, egyszóval az új nemzedék pszichológiai arculatát. A második vonalban lévő „rövidnadrágosok" életét nem bontja ki az író részletesen, de néhány jelenetben találó képet fest az ifjúság különféle típusairól. Az Alekszejjel Moszkvába érkezett fiatalok, Kátya és Misa csak egy-egy villanatra bukkannak elő az események során, de az a tény, hogy őket minden protekció nélkül felvették az egyetemre, sok mindent elmond róluk. Vannak a vígjátékban kissé egysíkúra sikeredett figurák is, mint Vagyim és Mása, de ezek a kisebb írói bizonytalanságok és futólag előtűnő sablonok a mű tényleges értékeit nem veszélyeztetik. Arkagyij Averin figurája ugyancsak vázlatos maradt, s sorsának hirtelen jobbra fordulása nincs kellően motiválva. Ennek ellenére betölti az író által neki szánt dramaturgiai funkciót, nevezetesen azt, hogy a főhős, azaz a testvéröccs számára egy életstílus illusztrátora lesz. Averin professzor és felesége, Nasztya néni figuráin keresztül az író a különféle szülői magatartásokat boncolgatja. A tudós tanár, bár szemmel láthatóan mindig a könyveibe merül, de a maga csendes, finom modorával mégis mindenről értesül. Tapintatos és megfontolt, ahogy egy professzorhoz illik, de végül is „passzív" magatartásával Andrej tisztességes választását segíti elő. Jóval bonyolultabb Anasztaszija Jefromovna alakja. Az anyában a kritikátlan szeretet fia iránt keveredik a kispolgári nézeteivel. Számára csak a sikeres ember létezik, mint férje is, s minden áron hasonlót akar csinálni Andrejből is. Ezért olyan erőszakos és feldúlt, mindenre hajlandó — még nem egészen tisztességes dolgokra is — elszánt és meggondolatlan, mikor gyermeke jövőjéről van szó. Amint már korábban is megállapítottuk, most is szeretnénk újra hangsúlyozni, hogy Rozov e kamara jellegű vígjátéka újító nyitánynak számított a későbbi hasonló művek sorában. Olyan jelentős irodalmi küldetést teljesített, mint a másik „alapító" darab Alekszandr Vologyin Gyári lánya (1956). A Felnőnek a gyerekek annak idején kirobbanó sikert aratott, s ez abban gyökeredzett, hogy Rozov nem egy tendenciát, nem egy elméletet akart igazolni, hanem felmutatta magát az életet, annak megváltozott lüktetését, akkori gondjaival, örömeivel egyetemben, minden szépítgetés és csiszolgatás nélkül. Nem maradt el a színházi siker sem. A vígjáték premierjét megint a Központi Gyermekszínházban tartották, a darab rendezője az akkor még ismeretlen — de azóta viharos művészi pályát befutó — fiatalember, Anatolij Efrosz volt. A Felnőnek a gyerekeket megnézte Nyikolaj Pogogyin, az akkori idők egyik legnevesebb drámaírója is. Röviddel a premier után ezt írta Rozovról a Lityeraturnaja Gazetában: ,,Minden kertelés nélkül, egyenesen ki kell mondani, hogy 218