Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

az iskolapadokat. Mind ezt is hozzá kell adnunk a már korábban jelzett elfoglaltságokhoz. Meg kell jegyezni, hogy sokan szóban kifejezték egyet nem értésüket e témákban két dolog miatt. Az egyik az, hogy még a diplomájuk „ki sem hűlt", már újra iskolába, tanfolyamra járnak. A másik pedig, hogy az egyes előadások színvonala nem éri el a kívánt szintet és a főiskolán többet, magasabb színvonalon tanultak. Egyes foglalkozások legfeljebb arra jók, hogy segítenek „felszínen tartani bizonyos tudásanyagot," adnak valami újat azoknak, akik nem szaktárgyaikat tanítják, de a tanfolyamok időigényessége miatt a befektetett energia és költség aligha rentábilis. Ezek a megjegyzések eléggé arra utalnak, hogy valóban nem ártana felülvizsgálni a továbbképzés területén néhány dolgot. Az egyik, hogy az igazgatók a tényleges szükségletnek megfelelően „iskolázzanak be" továbbképzésre és ne csak azért, mert „valakit küldeni kell a tanfolyamra". Egy-egy fiatal esetében nyilvánvaló, hogy lehetnek szakmai, pedagógiai hiányosságai, de aligha hihető, hogy ezekben egy-egy továbbképzési tanfolyamon minőségi változás történjék. Hogy egy-egy fiatal munkaerő milyen pedagógus szakember, ahhoz minimálisan egy év rendszeres megfigyelése, segítése szükséges és ha kiderül, hogy valóban vannak jelentős hiányosságai, akkor iskolázzuk be, de olyan területen, amely tényleg segíthet a hiányosságok felszámolásában. Az első évben legyen képzésének vagy továbbképzésének szintere az iskola, az osztály A másik felülvizsgálandó terület a továbbképzés színvonalának emelése, mert a legtöbb esetben a tanult tananyag valamiféle más szempontú ismétléséről van szó. Ha nem tudunk újabbat, a tanultaknál korszerűbbet adni, inkább ne képezzünk tovább, vagy keressük meg a módját annak, hogy ezek az alkalmak színvonalas, valóban tartalmas új pedagógiai, szakmai, és hozzátenném: politikai ismereteket nyújtsanak. Kérdőívünk további kérdéseire adott válaszokból csak a statisztikai adatokat közöljük igen kevés kommentárral. Itt a számokat megint úgy kell tekintenünk, hogy egyesek többet, vannak akik csak egy lapot olvasnak. Az anyag végleges feldolgozásakor lesz alkalmunk bemutatni a részleteket is. 6. Arra a kérdésre, hogy milyen folyóiratokat olvas, a következő statisztikát állítottuk össze a válaszok alapján: Megnevezés Borsod Heves Nógrád Szolnok Komárom Pest összesen Köznevelés 106 42 32 72 45 132 429 Pedagógiai Szemle 42 36 15 28 22 89 232 Magyar Pedagógia 3 1 1 15 4 31 55 Társadalmi Szemle 24 15 5 14 7 22 87 Valóság 18 13 3 15 17 8 74 Világosság 6 4 3 7 15 7 42 egyéb 3 3 semmit 2 — — — — — 2 Az egyéb azt jelenti: más szaklapot, illetve folyóiratot is olvas, pl. Élet és Tudomány. A „semmit" megjegyzés 2 személynél fordult elő, pontosabban arról van szó, hogy nem írt be semmit. Vagy tényleg nem olvas, vagy nem kívánta valamilyen oknál fogva kitölteni ezt a rovatot. 80