Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

Vaillant, 1956. p. 5) életmódhoz alkalmazkodó formáknak kedveznek. Mindez a hypocrenonzóna szokatlanul nagy longitudinális — forrástól a Garadna-patakig húzódó — kiterjedését eredményezi, amely csak télen zsugorodik egy kissé összébb (Sz. Tóth E., 1967. p. 18). A mintavételi hely félárnyékos, vízhőmérséklete 3,2 °C-13,0 °C között változik. A patakszakaszok szubsztrátmozaik típusai lilies (1961, 1962) átfogó szintézise alapján minden folyó, függetlenül a geográfiai viszonyoktól, két nagy biocönózisra oszlik: az egyik a rhithron, a másik a potamon. Ezekben a biocönózisok, a taxonomiai különbségek ellenére, ökológiailag hasonlóak. A további osztályozásnak úgy kell történni, mint a tó ökorendszer (hypo-, meta és epilimnion) esetében szokásos. A rhithron a folyóvíznek a forráshoz csatlakozó része, áramlási sebessége nagy, a víz 0

2 telítettsége a kavargó és gyors áramlás következtében mindenütt magas fokú, a meder alja szilárd kőzetekből áll, iszapképződés és lerakódás csak az áramlástól védett öblökben van (lilies, 1962. p. 433.). A potamon a folyóvíznek a rhithronhoz csatlakozó része, az áramlás többé-kevésbé rétegesen történik. A mélységben oxigéndeficit, részleges vagy teljes fénymegszűnés és iszapképződés van. Ezek a felosztások ritkán találhatók meg tisztán a természetben, mindig átmenetekkel kapcsolódnak egymással (Dlies, 1962. p. 435.). A folyóvíz munkaképességét a sebessége és a vízmennyisége szabja meg, amely egyben meghatározója a szubsztrátummal jellemezhető struktúrák kialakulásának is. A többféle szubsztrátum mozaikos megjelenése és az ezeket benépesítő együttesek bonyolult, felaprózott jelleget adnak a pataki biocönózisnak. Ha a vízsebesség ritmikus egymásutánság át, mint alapvető rendező elvet tekintjük, akkor ez a hasonló szubsztrátumú mozaikok és az ezeket kitöltő együttesek ritmikus egymásutánságát eredményezi; ugyanakkor az elemi közösség dinamikus jellegét figyelembe véve, a mozaikok izolált együtteseit hasonló niche-ü kompetitív egységgé kapcsolja össze. A mozaikok olyan elemi közösségek (vö. Varga, 1966), amelyekben a társulás statikus (térkitöltő) és dinamikus (funkcionális) niche kitöltő elemei dialektikus egységben szemlélhetők. A társulássá szerveződés nem egyetlen szinten megy végbe, hanem egy alacsonyabb szinten (elemi közösség), ahol hasonló niche-populációk kompetitív együttesei alakulnak ki és egy magasabb, Ökosystem szinten, amikor az egyes patakszakaszok már „kiegyénült" fajegyüttessel és anyagforgalmi ciklussal rendelkeznek. Tehát az elemi közösségek alapvetően dinamikus (niche kitöltő), kompetitív jellegűek (Oláh, 1967). Ennek alapján egy patakszakasz társulását úgy kell tekinteni, mint a „mosaic pattern" — térszerkezetű elemi közösségek ritmusos láncolatainak bonyolult, állandóan változó összekapcsolódását egy sajátos együttessel és anyagforgalmi ciklussal rendelkező egységgé. A mozaikstruktúrák térbeli határának a vízsebesség ingadozását kell tekinteni, melyek térben és időben dinamikusan változó jellege, valamint a vízmennyiség időnkénti változása jelenti a mozaikok és mozaikhatárok képződésének és eltűnésének folytonosan mozgó rendszerét. Az elemi közösségek kompetitív értelmezése feltételezi az elemi társuláshatárok niche-szintű elkülönítését, de figyelembe kell venni egyrészt az egyes populációk közösségben betöltött szerepét, másrészt a populációk egymást időben követő fejlődési 503