Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)
Kataszteri telekkönyvünk a szőlőterületek földrajzi helyének és kiterjedésének felmérésén túl egyszersmind arra is módot és lehetőséget ad ; hogy az egyes szőlőföldek minőségéről — és természetesen — az egyes kategóriák nagyságáról is pontos képet alkothassunk. Az Eger város területén, illetve határában található szőlőföldeket a fent hivatkozott törvény ismertetése kapcsán már vázolt eljárás alapján nyolc minőségi osztályba sorolták, melyek közül a hagyományos felfogásnak megfelelően, az első osztály jelentette a legkiválóbb, a nyolcadik a leggyöngébb minőséget. E szerint a minőségi osztályozás szerint a város határai között található szőlőterületek közül első osztályúnak mindössze 253 hold minősült. Ebből 107,5 hold (a dűlő területének 29,2%-a) Síkhegyen, 49,5 hold (16,6%) Kisgalagonyáson, 35,8 hold (14,9%) Nagy-Egeden, 30,3 hold (30,2%) Nagygalagonyáson, 21,4 hold (5%) Cegléden, 8,5 hold (4,6%) Ráchegyen díszlett. A legjobb szőlők tehát Egerben a vízen túli részen, Síkhegyen teremtek. Másodosztályú 507,2 hold volt, ilyen már sokfelé fordult elő. Harmadosztályúnak 647,2 holdat minősítettek. A zöm a negyedik, ötödik és hatodik osztályhoz tartozott. Negyedosztályú 683,5, ötödosztályú 807,2, hatodosztályú 705,1 hold volt. Hetedik osztályúnak 437,1 holdat és végül nyolcadosztályúnak 142,9 holdat számoltak el. Martonffy Károly 1853-ban megjelent Eger szőlőgazdászata c. munkája alapján a fentiekben számba vett földeken tenyésző szőlőfajtákról is alkotható valamelyes kép. Eszerint az uralkodó szőlőfajta a kadarka volt. 3 2 A kadarka — mint ismeretes —, bőven termő, változó minőségű, október első felében érő, könnyen rothadó, gyalogművelésre kiválóan alkalmas, de gyakran kevés színanyagot tartalmazó vörösborszőlő fajta. Jó évjáratban finom, fűszeres, jellegzetes zamatú, szép színű vörösbort ad. A téli fagyra igen érzékeny. Rövid csapra metszhető, de kopasz fejen is bőven terem. 3 3 Eger határában korunkban a szőlők legnagyobb részét kopaszfejes műveléssel művelték. A tőke így nem magasodott fel, s karó sem kellett hozzá, amivel jelentős kéltséget takarítottak meg. Egerben a kadarkának több fajtája is elteijedt volt: a kereklevelű, a kereszteslevelű, a lúdtalpú, a negotini, a nemes, a bolond (vagy rúgós). A kadarkán kívül még a juhfarkot, a piros bakatort és a rakszőlőt termesztették. Ez utóbbiak — a bakator kivételével — gyenge minőségű fehér bort adtak. 3 4 Ezek termelése csekély terjedelmű volt, Eger elsősorban vörösbort termelt, amihez képest nem volt számottevő a fehérbor-termelés. Becsülete is elsősorban a vörösbort adó fajtáknak volt. ,,Bortermő"-nek az egri kapás is csak a kadarka lúdtalpú, kerek- és keresztes levelű változatait tartotta, a többit egyszerűen „abajdos"-nak nevezte. 3 5 Az egyidejűleg készült, ún. osztályozási jegyzőkönyv segítségével, mely művelési ágak szerinti bontásban, helyrajzi számok szerint haladva és dűlőnként rendezve közli az egyes szőlőterületek kataszteri tiszta hozadékát, végül arra is választ adhatunk, milyen jövedelem és vagyon erőforrásai voltak a város határában található szőlőültetvények. 3 6 A vízen innen fekvő 17 dűlő szőlői tisztán 20 752,3 forintot jövedelmeztek. Dűlőnként haladva ez a következőképp oszlott meg. A ráchegyi szőlők 2849 forintot hoztak, ami a vízen inneni szőlők összjövedelmének 13,7%-át jelentette. A Szarkás 979,4 Ft (4,7%), a Nagynyúzó 409,4 Ft (2%), a Nagykocs 1035 Ft (5,3%), a Kiskocs 1306,0 Ft (6,3%), a Belső-Kisrózsás 716 Ft (3,4%), a Nagyrózsás'1182 Ft (5,7%), a Gyükos 213,9 Ft (1%), az Újfogás 337,3 Ft (1,6%), a Paphegy 1232,4 Ft (5,9%), az Agárdi 546,8 Ft (2,6%), a Hajdúhegy 2371,3 Ft (4%), a Fertő 1243,6 Ft (6%), a Kisgalagonyás 3610,4 Ft (17,4%), a Nagygalagonyás 1937,5 Ft (9,3%) és végül a Maklány 571,2 Ft (2,7%) értéket termett. A legnagyobb jövedelmet a Kisgalagonyás, a Ráchegy és a Hajdúhegy biztosította. A Nagykocs, Kiskocs, Nagyrózsás, Paphegy, Fertő és Nagygalagonyás már közepes jövedelmet adó dűlők voltak. 389
